„Tegyél engem boldoggá!” – halljuk gyakran a randin a másik fél szájából. Legalábbis nekem gyakran mondták, mikor merő kíváncsiságból megkérdeztem a férfi randipartneremet, mit vár el egy nőtől? Hangzik a jól bevált és romantikusnak tűnő szöveg: „Tegyél engem boldoggá!”

A szempilláim sűrű rebegtetése helyett rögtön levert a víz, és felment bennem a pumpa. Maximum a meglepetéstől pisloghattam gyorsabban és tágult ki a pupillám a dühtől, mint egy drogosnak.

Engem a világból ki lehet kergetni ezzel az egy mondattal! Máris megszületik egy olyan elvárás felém, hogy tőlem függ az ő boldogsága! Na de Uraim! Az első randin ekkora terhet rakni egy nő vállára?! Ez akkora felelősség az irányomba, és olyan hatalmas nyomás nehezedik rám emiatt, amit nem hiszem, hogy egyedül kellene bevállalnom. Hisz a boldogság nemcsak a partnertől füg

"Boldoggá tenni egymást, mindig a másik dolga.” Ha kötekedni akartam volna, vagy a randin (is) pszichológus lenni, akkor erről tovább kérdezem… Megesett azonban, hogy firtattam a dolgot, és megkérdeztem tőle, mit jelent számára az, hogy tegyem ŐT boldoggá? A következő válaszreakció jött a leggyakrabban:

• Nem tudom! Csináljunk együtt dolgokat és szexeljünk sokat.
• Hmmm…Oké. És mit szeretnél együtt csinálni a szexen kívül?
• Nem tudom… Találd ki TE! Tegyél boldoggá – mondja a férfi (!)

Itt már elengedtem a dolgot, látván, hogy még ő maga sem tudja, mit akar…

Hány embert hallottál, aki attól lett boldog, hogy a másik azzá tette? Én egyet sem. Miért nekem kell őt boldoggá tenni?

Nekem ez furcsa kérdés, mert én önmagamtól is boldog tudok lenni. Csinálok olyan dolgokat, amelyek feldobnak és jólérzem tőlük magam, tehát boldog vagyok. Ez nem azt jelenti azonban, hogy ne lenne szüksége az embernek társra…csupán azt, hogy az én boldogságomnak nem függvénye az, hogy van-e társam vagy sincs.

Felnőtt emberek vagyunk. Nem a másik feladata és felelőssége folyamatosan gondoskodni a partnere érzelmi jóllétéről. Mindenki a saját érzelmeiért felelős. Ha én épp rosszul érzem magam, az is az én döntésem és az én felelősségem, ha pedig jól, az is. Nem a partneremtől függ, hogy boldog vagyok-e. Önzőség is lenne a részemről, ha mindig tőle várnám el, hogy tegyen azért, hogy nekem jobb kedvem legyen… Ez hosszútávon elég fárasztó lenne, és tönkre tenné a párkapcsolatot.

De mit is jelent ez pontosan…? Ha én folyamatosan azzal vagyok elfoglalva, hogy téged szórakoztassalak, mert te szarul érzed magad, és egyedül még létezni sem tudsz, akkor miről is fog szólni az Én életem? Egy rabszolga vagyok, aki azért él, hogy kielégítse a te igényeidet.

Biztos megvan egy olyan filmjelenet, amikor az ókori Egyiptomban hatalmas pálmalevekkel legyezik a rabszolgák az uralkodót a rekkenő hőségben, arany kupából itatják, és gyümölcsöt adnak a szájába… Minden bizonnyal a rabszolgák is örülnének a legyezésnek, de még egy korty víznek is… Az ő igényeik éppúgy nincsenek figyelembe véve, mint ahogy te sem veszed figyelembe a társadét a boldogságod kiszervezése közben.

Ahhoz, hogy boldoggá tegyen engem valaki, nyilván azt akarom, hogy ő is boldog legyen. De ha be van savanyodva, akkor nehezen leszek boldog mellette. Tulajdonképpen én azt várom, hogy legyen boldog, és szórakoztasson engem. De ha neki folyamatosan arra kell fókuszálnia, hogy engem szórakoztasson, akkor az ő boldogsága honnan fog származni?!

Ha én azt várom, hogy ő érezze jól magát egy csettintésre, és én nem teszek bele semmit, mindeközben még szórakoztasson is, akkor hol töltjük fel az ő érzelmi akkumulátorát, amivel képes lesz a továbbiakban engem szórakoztatni?!

Nyilván itt nem arról van szó, hogyha szeretünk valakit, akkor nem szabad a kedvében járni. Ellenkezőleg. Tegyünk meg mindent azért, hogy a társunk jólérezze magát a kapcsolatban, mindamellett ez ne legyen egyoldalú. Mindkét fél igényeit és szükségleteit vegyük figyelembe, és ne irreális, teljesíthetetlen elvárásokat támasszunk a párunk felé. Ezeket a kapcsolat elején, már az ismerkedés első fázisában jó tisztázni. 

Ha valaki nem tud önmagától boldog lenni, hogyan tudja a másikat azzá tenni? Végeredményben, akkor azzal sincs tisztában, mi a boldogság, és mit is akar valójában…?

Számomra a boldogság az, amikor igazán önmagam tudok lenni.

Megfigyeltem azokat a helyzeteket, pillanatokat, történéseket, mitől éreztem jól magam, mitől vagyok boldog? Egy közös dolog volt mindenben… Az, hogy önmagam lehettem… Felszabadultan, telipofával mertem nevetni pl. az áruház kellős közepén, vagy épp vasárnap délután még mindig pizsamában flangálhatok itthon. Nem a másik fél tett engem boldoggá, hanem én megengedem magamnak, hogy az legyek abban a pillanatban, aki vagyok… Azt csináljam, ami jólesik, amitől jólérzem magam…

Mikor megkérdezem a párokat, milyen kapcsolatra vágynak? Az első válasz az, hogy boldog párkapcsolatot szeretnének.  

Sok kapcsolatban szorongást, félelmet, túlzott aggódást élnek meg az emberek. Félnek attól, hogy elveszítik a társukat, az megcsalja őket, ellaposodik, kihűl a kapcsolat és nem fogják őket szeretni... Emiatt a féltékenységi játszmák, drámázások, és a megfelelési kényszer dominál a kapcsolatban, és egyik fél sem önmagát adja. Hazudnak egymásnak, hazudnak önmaguknak, kifelé pedig mindenki azt mutatja, MEKKORA BOLDOGSÁG VAN!

Mindezek a lassú mérgek    f o k o z a t o s a n   adagolva a kapcsolat halálát okozzák. Az állandó félelemtől, a mi lesz ha…? kérdésektől a fejben, a nő egy igazi (házi) sárkánnyá változik, a férfi pedig egyre nagyobb gyűlöletében igyekszik levágni a sárkány mind a hét fejét egyetlen kardcsapással.

Miközben mindketten a másikat akarják boldoggá tenni, egyre jobban elveszítik önmagukkal a kapcsolatot, és a végén a másikat okolják azért, mert ők nem boldogok.

A túlzott elvárások és az ezeknek való megfelelés kiöli a társ iránti tiszteletet és szeretetet. A nagy igyekvésben elmúlnak az érzelmek, kialszanak a vágyak, és megszűnik minden, amibe valaha beleszerettél…

Már nem érzed azt, hogy hozzá akarsz érni a párodhoz, mikor elmész mellette… Nem érzed azt, hogy gondoskodni akarsz róla, vigyázni rá… Már nem érdekel, mit csinál… Azt érzed, hogy te mindent megtettél, és mégse elég… Hogy minél jobban boldoggá akartad tenni őt, annál távolabb kerültél tőle… és annál boldogtalanabb vagy te is…

De vajon mi a jó és hosszú, boldog párkapcsolat titka?

Ezt a kérdést bizonyára mindenki feltette már magának élete során legalább egyszer.

Ha valóban magadba nézel, te is tudod rá a választ. Nem elég csak a párodat jól ismerni, hanem ismerni kell hozzá magadat is. És ha mindketten megfelelő önismerettel rendelkeztek, könnyebben tudtok közös nevezőre jutni akár egy vitás kérdésben is.

Amikor tisztában vagytok a gyengeségeitekkel és erősségeitekkel, ki miben jó, milyen kedvenc elfoglaltságaitok vannak, ez elősegíti a közös együttműködést.

Fontos tisztában lenni azzal is, hogy az élet különböző területein milyen értékrendet képviseltek. Miben értetek egyet, miben nem, pl. a gyereknevelés vagy a pénzügyek területén kinek milyen elgondolásai vannak.

Már az ismerkedési szakasz első fázisában érdemes tisztázni, ki milyen nézeteket vall, mit vár el a kapcsolattól és mit a másiktól. Ezen dolgok megbeszélése számos konfliktustól és csalódástól megkímélhet. Ilyen, ha pl. a másik nem akar elköteleződni a kapcsolatban, te pedig igen. Így nem futsz bele olyan randibandikba, akik valójában nem akarnak semmit.

A megfelelő önismeret hozzásegíthet az ideális partner megtalálásában. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne futna bele az ember olyan jelöltekbe, akik első ránézésre okénak tűnnek, de mihelyt személyesen találkozunk, elszáll a kezdeti online varázs.

Ettől függetlenül törekedni kell önmagunk és partnerünk minél jobb megismerésére. Bizonyára vannak a párodnak negatív tulajdonságai, mint ahogy neked is vannak. Azonban nem mindegy a hozzáállásunk, hogy a társunkat milyen szemüvegen keresztül nézzük.

Ha inkább a negatív dolgait veszed észre, akkor kevésbé tud kialakulni a kötődés, és az elköteleződés iránta. Ráadásul önmagadat is elkezded ostorozni, hogy (már megint) rosszul választottál, pedig lehet, hogy csak másra kellene fókuszálni.

A tartós kapcsolatok titka a folyamatos fejlődés. Egymás útjának támogatása, és személyiségének építése elengedhetetlen feladat. Természetesen az egyéni célok mellett a közös célok meghatározása is fontos. A kapcsolat akkor működik jól, ha mindkét fél szabadnak érzi benne magát, és önmaga tud lenni. Ki tudsz teljesedni, mint nő, vagy igazi férfi tudsz lenni. 

Sok párkapcsolat ott csúszik el, hogy nem szánnak a párok elegendő időt egymás (és önmaguk) megismerésére, hanem az első ajánlatra kétségbeesetten igent mondanak. Mikor aztán az igazán fontos dolgok előtérbe kerülnek, azt sem tudják eddig kivel éltek együtt…? És csak panaszkodnak mindketten, hogy nem boldogok. Nyavalyognak, már-már dühösen hisztizve akarnak újra szerelmesek lenni, és izzó parázzsá változtatni az erotika színhelyét. Szenvedélyt akarnak, DE AZONNAL! Dolgozni a kapcsolaton? Azt nem. A másikra ujjal mutogatni, hogy ő a hibás, miatta nem vagyok boldog – azt igen.

Az egyetlen mód arra, hogy boldog párkapcsolatod legyen, ha mindenek előtt magadat teszed boldoggá, és nem a partneredtől várod, hogy majd ő megteszi helyetted, ami egyébként is a te problémád és a te feladatod. Ha te nem tudod mi a jó neked, mit szeretsz csinálni, milyen elveket képviselsz, hogyan, milyen helyzetekben érzed jól magad a bőrödben, vagy éppen pocsékul, akkor mégis hogyan szeretnél boldog lenni? Vagy, hogy képzeled el, hogyan tegyen a másik téged boldoggá?!

Túl jónéhány randin azt mondom, megéri az önismeretbe fektetni az időt és energiát. Kérhetsz hozzá segítséget szakembertől, akár tőlem is. Az évek alatt megváltozott a párkapcsolat minőségére vonatkozó igényem, tudatosabb és magabiztosabb lettem. Megtanultam örülni a kisebb dolgoknak is, hisz minden ember a saját boldogságának a kovácsa.  

 Fotó: A randiguru című film