Életünk során többféle álarcot, maszkot viselünk... A nők sminkelnek, a férfiak pedig arcszőrzetük változatosságával próbálják leplezni saját mivoltukat. Ha az álarc mögé nézünk, nagyon gyakran egy ártatlan kisfiút vagy kislányt látunk, akit még gyermkekorában megsebeztek és azóta sem tudott felnőni, vagy a társas interakciókban, konfliktusokban nagyon gyakran gyermekként visekedik, és gyermeki énje reagál az őt érő ingerekre.

A karaktervédekezést sokszor használjuk a kapcsolatainkban. A felvett álarcok rendkívül hitelesek, és amikor már azt hinnénk, hogy a másik veséjébe látunk, és végre megmutatta nekünk önmagát, akkor tapasztalataink útján rájövünk, hogy ez nem más, mint az Én évek vagy évtizedek alatt magasan kiművelt önvédelmi stratégiája.

Elsőként Freud tanítványa Wilhelm Reich figyelt fel arra a terápiái során, hogy a kliensei ötféle, jól elkülöníthető pszichológiai elemből álló védekezési stratégiát alkalmaznak. Mindenkit legalább egy, de gyakrabban két karaktervédekezési stratégia jellemez. Későbbi kutatások kimutatták, hogy nem öt, hanem hétféle karaktervédekezési stratégia létezik:

• A SZÁMONKÉRŐ
• A MÉLTATLANKODÓ
• A BÜSZKE
• AZ ELKÖTELEZETT
• A LEROHANÓ
• A BELEVONÓ
• A KIMENEKÜLŐ

A SZÁMONKÉRŐ: az a típus, aki kiszúrja, ha nincs tökéltesen letörölve a por a szobádban, vagy olyan érzésed van, mikor vele beszélsz, mintha folyton vizsgahelyzetben lennél. Állandóan résen van, ellenőriz, szemmel tart és irányít, ő az, aki mindent is jobban tud. Rátapint a gyenge pontodra, és első kérdése, hogy "Miért nem...?"

Jelmondata: "Mindenki hülye, csak én vagyok a normális, egy rakás hülyével vagyok körülvéve." Akiket folyton meg akar váloztatni, mert csak akkor van rend a lelkében, ha jól kiosztotta és helyre tette azokat, akik másképp gondolkodnak. 

Ez a karaktervédekezés kora gyermekkorból ered, amikor a gyermek akaratlanul bevonódik a szülők játszmájába. A szülő a gyermeket egyenrangú félként kezeli, általában az anya a lányával, az apa a fiával lép szövetségre, és együtt lendülnek ellentámadásba a másik nemű szülő ellen. A harc fő fegyvere beépül a gyermeknevelésbe, a pórul járt szülők minden baj forrásának a férfiakat illetve a nőket tekintik. Így lesz a férfiakból kurvapecér, semmirevaló, alkoholista stb... A nőkből pedig: "minden nő kurva, megbízhatatlan pénzéhes ribanc". 

A domináns szülő a gyermekkel szemben szigorú elvárásokat támaszt, aminek az igyekszik minél jobban megfelelni. Mivel nem az igényei és szükségletei voltak előtérbe helyezve, ezeket el kellett fojtania a szülőknek való megfelelés közben, ezért egy örök elégedetlenség jellemzi. Ez agresszió, és ingerültség formájában jelentkezik, és Számonkérő felnőtt válik belőle, aki kivetíti az elégetlenségét. Úgy gondolja, hogy a környezet és a körülötte lévő "hülye" emberek miatt van rosszul, ezért ez az állandó nyugtalanság érzés csak akkor csillapodik, ha helyrepakolja azokat az embereket, akik irritálják. 

Egyetlen fegyver ellene, ha Felnőtt-Felnőtt interakciót folytatunk vele, és nem engedjük meg neki, hogy "fentről" a Szülői szerepből kommunikáljon. 

A MÉLTATLANKODÓ: az az ember, aki a puffogásával, dühösségével, hepciáskodással provokálja ki, hogy folyton megbántsák és megsértsék egészen addig, amíg valaki helyre nem rakja. Gyakori, hogy akkor szólal meg és olyat mond, amit nem kéne, éppen kiborít vagy eltör valamit. Amikor rászólnak egy ideig csendben marad, és rejtett mazochizmusa révén hagyja, hogy megalázzák, kiosszák. Magatartása önámító, még önmagát is képes becsapni.

Ez a felnőtt a gyermekkori alkalmatlanságával küszködik, mert az anya gyakran kivett a kezéből mindent, "Hagyd majd én megcsinálom" módra. Az anya az áldozati szerepet erősítette benne az állandó kontrollal és elnyomó viselkedéssel. A szülő, leginkább az anya, folyamatosan bűntudatot keltett benne, ami az ő létezésére is vonatkozik. Tehát a gyerek tehet mindenről, arról is, hogy megszületett, mert amíg a világra nem jött, addig nem volt semmi gond... Közben az anya is áldozatnak érezte magát és ezt is hangsúlyozta a gyermek felé. Így rögzítette a gyermekben azt a tényt, hogy ő ügyetlen és alkalmatlan mindenre. 

Másik esetben, ha a szülők túlzottan nagy figyelmet fordítottak a gyermekre, kontrollálták minden lépését, minden döntését, és nem akarták elfogadni azt, hogy neki is vannak önálló gondolatai, és ő is egy önálló személyiség.

Nem értették a szülők, és nem is fogadták el a gyermek önálló egyéniségét. Ezért aztán egyfajta függőségi viszonyt is kialakítottak, és a kezükbe ragadták a gyermek minden kreatvitását, a sorsát, az egész életét, azt hangsúlyozva, hogy neki nem lehet önálló élete a szülők nélkül.

Minden kitörési lehetőséget letörtek, ami a gyermekből fokozott indulatokat és dühöt váltott ki. Ha ennek hangot adott, erre akár testi fenyítéssel, megszégyenítéssel, bűntudat keltéssel, majd egy enyhe öleléssel - de azért szeretünk - reagáltak a szülők, minden dac jogot és az én határok meghúzásának lehetőségét elvéve a gyermektől.

Ez a gyermek abban nőtt fel, hogy ügyetlen, semmihez sem ért, befejezik helyette a mondatot, és még intim szférája sincsen. Főleg sértegették és kritizálták a szülei, ezért felnőtt korában is Méltatlankodóként viselkedik. Alulértékeli magát, és olyan helyzeteket teremt, ahol engedelmességet várnak tőle, miközben valójában szabadságra, függetlenségre vágyik.   

A BÜSZKE: legjellemzőbb tulajdonsága, hogy zárkózott és megközelíthetetlen. Udvarias, figyelmes, minden patent nála és tartja azt a 2-3 lépés távolságot. A teste és a külseje tökéletes, edz, egészségesen táplálkozik, öltözéke és viselkedése hibátlan. Van tartása, nem vitatkozik, és nem bonyolódik kényes ügyekbe.

Mindenki felnéz rá, és tőle várja a megoldást, a segítséget, ami valójában nagy teher számára. Ugyanakkor kihívás is neki. Mivel sokat ad a külsőségekre, a belső munka jelentősen le van maradva, az érzésekkel, az érzelmek világával nem foglalkozik, ezért felszínesnek tűnhet. Úgy gondolja, ha valamiről nem beszélünk, az nincs is, vagyis minden rendben van. 

A Büszke felnőtt kialakulásában is jelentős szerepe van a szülőknek és a gyermekkornak. Ami a szülőknek nem adatott meg, azt várták el a gyermektől, hogy majd ő beteljesíti a magas társadalmi státuszt, a magas jövedelmet, a tökéletes életet. Egész életében ezt sugallták. Ha a szülőknek meg is volt mindez, akkor a saját példájukkal álltak elő, hogy ők mi mindenre vitték, és ugyanezt várták el a gyermektől is, mert akkor majd büszkék lesznek rá! (Addig nem). 

Amíg csak folyamatosan a jóra, a pozitív dolgokra koncentráltak, arra, ami előre visz, addig a valódi hús-vér problémák a háttérbe szorultak és nem kerültek terítékre a tökéletes hófehér abroszon. Ezért a gyermekben az a tévképzet alakult ki, hogy negatív dolgok nincsenek is, nem is kell velük foglalkozni. A család mottója és egyben a gyermek meggyőződése: "Nincs miért aggódni, nincs semmi gond". Az csupán a képzelet szüleménye, hogy anya minden este sír, és apa sosincs itthon, mert sokat dolgozik... 

Ebben az illuzórikus világban valóban minden tökéletes lesz, és erre a tökéletességre büszke a Büszke felnőtt. A lelke méyén tudja, hogy a valóság ettől sokkal ridegebb, tele van érzelmekkel és eseményekkel, de számára a képzelt tökéletes világ sokkal elviselhetőbb.

AZ ELKÖTELEZETT: Onnan tudod, hogy Elkötelezettel állsz szemben, hogy még ismeretlenül is képes meggyőzni az igazáról, és azt veszed észre, hogy akaratlanul is mellé állsz, pedig eddig neked más volt a véleményed. Mottója: "Vagy velem vagy, vagy ellenem!" Az Elkötelezett általában a Számonkérő karaktervédekezéssel párosul, ami elég durva elegyet alkot. 

Hasonló kialakulási formája van, mint a Számonkérőnek. Itt is szövetséget köt a szülő a gyermekkel, és felhasználja önös céljaira a másik szülő ellen. A szövetséges szülőnek mindig igaza van, és akinek igaza van, az a győztes. A vesztes (szülő) megszégyenül, megsemmisül, amit ő gyermekként nem akar átélni. Felnőtt korban nyerni akar olyankor is, amikor nem neki van igaza, és ehhez szövetségeseket toboroz. Ideje korán elsajátítja az érvelési technikákat, rendkívül tájékozott minden témában, esélyt sem adva arra, hogy ne neki legyen igaza.

Az Elkötelezett gyermek problémája a másik szülő vereségéből fakad, akivel a szövetséges szülő a győzelem után, számára érthetetlen módon, mégis egy fedél alatt marad.

A gyermek becsapva érzi magát, és csalódott, hiába foglalt állást a szövetséges szülő mellett, de még így is hű marad. Ezért az a kép alakul ki benne, bármi is történik, mindig győztes akar lenni. 

Már kamaszkori és később a felnőttkori párkapcsolatában ez úgy jelenik meg, hogy a szövetséges szülő féltékeny lesz a szerelmére és ellenségként tekint rá. Az Elkötelezett kamasz/felnőtt azért, hogy hű maradjon a szövetséges szülőhöz, megszakítja a kapcsolatot a szerelmével, mert nem hagyhatja cserben a szövetséges szülőt. De, hogy igényei és szükségletei valamilyen mértékben mégis teljesüljenek, különválasztja a szexet a szerelemtől. Akivel szexel, arra megvetéssel tekint, akibe pedig szerelmes, az a vágya elérhetetlen tárgya lesz. Ha mégis intim közelségbe kerülnek, rögtön kővé dermed, ezzel is demonstrálva, hogy a szövetséges szülőnek fogadott örök hűséget. 

A LEROHANÓ: legjellemzőbb tulajdonsága, hogy rendkívül sokat beszél. Nem hagy szóhoz jutni, csak mondja és mondja és mondja... Nincs tekintettel arra, hogy neked alkalmas-e, vagy-e esetleg olyan lelkiállapotban, hogy meghallgasd, egyszerűen nem érdekli, neki beszélnie kell...

A Lerohanó stratégiái közé tartozik a prédikálás, a traktálás, a panaszkodás, a számonkérés, a veszekedés, utasítgatás, fenyegetőzés, parancsolgatás, és a fizikai erőszak. Minden önjelölt segítő és megmentő szintén a Lerohanó karaktervédekezést alkalmazza. Célja a dominancia kifejezése és érvényesítése a másik akaratától függetlenül is. Ugyanakkor pozitív megnyilvánulása is van, pl. társaságban igencsak szórakoztató es humoros személy is lehet. 

Mint eddig is, a Lerohanó stratégia is a korai gyermekkorhoz köthető. Jellemzően a dackorszak alakítja és ott is válik véglegessé. Ha a szülői gondoskodás nem volt teljesen kielégítő és nem figyeltek eléggé a gyermek igényeire, szükségleteire, akkor muszáj volt neki erőszakosan fellépni a szülők ellen, hogy az akarata érvényesüljön. Ha a domináns szülő ezt viszontagresszióval reagálta le, azaz "akkor is megeszed a meggylevest, addig nem állsz fel az asztaltól, amíg meg nem etted, akkor is ezt a ruhát fogod felvenni", a gyermek ezt követően, a kedvenc babáján, vagy maciján játszotta el ugyanezt a történetet, rögtön ventillálva magából az ezzel kapcsolatos érzéseket. 

A Lerohanó karaktervédekezést az is alakítja, ha a szülők vagy más vonatkozó személy szinte sosem érnek rá a gyermekkel foglalkozni, ezért ő erőszakos módon igyekszik minden aprósággal megzavarni a szülőket, hogy egy kis figyelmet kapjon. 

Későbbi párkapcsolatában ugyanez az erőszakosság jelenik meg a Számonkérő stratégiával ötvözve, pl. szeretet megfélemlítéssel való kikényszerítése.

A BELEVONÓ: jellemzője, hogy felnőttként olyan viselkedést vesz fel, mint egy ártatlan kisgyermek, aki a szeretetért kuncsorog, koldul. Kétségbeesett ábrázatával, halk, kedves, segítségre szoruló hangjával várja, hogy valaki mentse meg, és gondoskodjon róla. 

Csecsemőkorban alakul ki ez a karakter, amikor az anya vagy nem tudta megfelelően táplálni, vagy szándékosan nem vették fel, amikor sírt, vagy nem kapott eleget abból, amit szeretett volna. Elvették tőle, amit úgy érzett neki járt volna, akár a nagyobb testvérek, akár pedig a szülők, ezt pedig egy életét veszélyeztető hatásként értelmezte.

Emiatt korábban megtanult beszélni, járni, és úgy döntött, ő veszi kézbe a dolgokat, így korán elsajátítva az esdeklő tekintetet, hogy másoktól kihízelegve kapja meg azt, amit szeretett volna.  Az a célja, hogy bevonja a környezetét a saját problémájába, hogy segítséget, figyelmet és szeretetet kényszerítsen ki tőlük, és akkora erőbedobással tegyék ezt neki, mintha az a saját problémájuk volna.

A Belevonó stratégiáját a "szegény én" érzése működteti. Minél többet adsz, ő annál is többet akar, mert azt a hiányt akarja pótolni, amit csecsemő -és kisgyermekkorában nem kapott meg. Tehát nyújtod a kezed, és az egész karod kell.

Lelke mélyén a Belevonó minden segítőre haragszik, mert a szüleit látja bennük. Mindent el akar venni tőlük, és bünteti őket azért, amiért tőle is elvették a dolgokat. Az állandó figyelem, szeretet és segítség igény teljesítése rendkívül sok energiát felemészt, és örök telhetetlenséget sugall. Olyan, mintha egy lyukas vödörbe hordanánk cseppenként a vizet, ami betöltéskor elfolyik. 

Felnőttkori kapcsolatára jellemző, hogy sosem hálás, nem köszöni meg a dolgokat, leginkább elvárja és természetesnek veszi, hogy az neki igenis jár. Ha nem kap segítséget, figyelmet, szeretet, úgy érzi nem szeretik. Mottója: "Aki szeret az ad, aki nem ad, az nem szeret." 

A KIMENEKÜLŐ: a háttérbe vonuló személy legnagyobb félelme, hogy társaságban vagy nyilvános helyen nevetségessé válik, megszégyenül, megalázzák és emiatt elutasítják. Tart az egymáshoz való kapcsolódástól, az intimitástól, nem enged magához közel senkit. Mindenkivel bizalmatlan, és gyakran vannak egészségügyi problémái, amelyekkel többet foglalkozik, mint a külső környezettel. Kommunikációjában az elkerülést, a kimagyarázást választja, amit mesteri szintre fejlesztett. Rendkívül nyitott a spirituális dimenziók felé, mivel a testen kívüliséget már csecsemőkorban is megtapasztalta.

Kialakulását még magzati korban, méhen belül elszenvedett sérülés okozza, azaz a gyermeket már akkor elutasították, nem várták, vagy más neműnek várták. A kisgyermek az első életévében tapasztalta meg a korai elhagyást, vagy a hatalmas ijedtség érzését. Ez a megsemmisüléssel volt egyenlő számára, és azóta is az életben maradásért retteg. 

Ha valódi veszélyhelyzetet él át, gyakran hullareflexszel reagál, tetszhalottá válik, azaz megmerevedik, úgy érzi kiszáll a testéből. Stressz esetén nem tud megszólalni, szó szerint földbe gyökerezik a lába és meg sem tud mozdulni. Ez a stratégia felnőttkorában is működőképesnek bizonyul, ezért gyakran alkalmazza, mivel úgy érzi neki szól az agresszió. Ilyenkor akkora mértékű ijedtséget tapasztal, mint csecsemőkorában, és ugyanazzal a reakcióval válaszol, szinte pontosan emlékszik arra, hogyan hagyta el a testét akkor.

Az anya hiába erős, határozott személy volt a csecsemő életében, az elutasítás és a magára hagyás miatt mégsem tudta azt a biztonságot nyújtani számára, amire szüksége lett volna. Mivel az anya biztonsága elérhetetlen volt, így a kisgyermek az álmok, az illúziók és a felső szférák világába menekült. Mindeközben apai jelenlét híján (még ha az apa fizikailag jelen volt is) átvette és betöltötte az anya melletti társ szerepét is, ami a későbbi párkapcsolatában igencsak meghatározó jelentőségű.    

A Kimenekülő gyakran egyedül volt a bajban, magának kellett megoldani a nehéz helyzetetket, nem számíthatott senkire, csak magára. Ezért végtelen űr van a lelkében, mint aki örök magányra van ítélve. Joggal gondolja úgy, hogy a világ hideg, rideg, kegyetlen, és a szeretet, a boldogság, a szerelem mind csak hamis illúzió. 

A Kimenekülő másik aspektusa a Belső Kimenekülő, amikor a szülők nem tudtak mit kezdeni a gyermek érzéseivel, a dühkitöréseivel, az indulataival, nem tudták mit csináljanak ha sír, vagy ordít a gyerek. Ezért megtiltották neki, hogy azokat bármilyen módon kifejezésre juttassa. Ez olyan hatással van a gyermekre, hogy később, még felnőttkorban sem meri kimutatni az érzéseit. Fél azok megélésétől, nem tudja, milyen reakciót fog belőle kiváltani egy-egy érzelem, milyen intenzitású lesz, és hogyan kell azokat kezelni. Ezért igyekszik elkerülni, nehogy meg kelljen élni azokat. 

Ha az érzéseiről kérdezünk, a véleményét mondja, és tényszerűen tálalja azokat, mintha érzések lennének. Valójában nincs kapcsolata saját magával, mindig valamilyen más, pszichológiai, spirituális, filozófiai magyarázatot keres a benne zajló folyamatok értelmezésére. Párkapcsolatában sem tud megfelelően kapcsolódni, de vágyik arra, hogy szeressék, viszont ugyanakkor fél is ezektől az érzésektől. 

Minkét Kimenekülő neopszichikus, azaz felnőtt magatartású személy. Mivel bizalmat vesztett  emberekről van szó, úgy kerülhetünk közelebb hozzájuk, ha értékeljük őket. Ez a párkapcsolatban kiemelkedő jelentősséggel bír, gondoljunk csak Gary Chapman elismerő szavak szeretetnyelvére. Ezzel elő lehet segíteni a kapcsolódást és meg lehet erősíteni a párkapcsolatot. 

Amennyiben felismerted magadban, hogy melyik karaktervédekezési stratégiát alkalmazod, és szeretnéd megtudni, hogyan fordítsd az előnyödre, jelentkezz be hozzám egy online vagy egy személyes konzultációra.

https://parkapcsolatrolmaskepp.hu/

https://www.facebook.com/marica.fejervari/

Fotó: A maszk című film