Tegye fel a kezét az, akinek elegendő önbizalma van!

Gyanítom nem sokan jelentkeznek. Inkább azok vannak többségben, akik küzdenek a "nem vagyok elég jó", a "nem vagyok fontos", "nem kellek",  "nem tudok nemet mondani" , "bocs, hogy élek" érzésekkel. Akár elvesztetted az önbizalmad, akár sosem volt, igencsak fájdalmas érzések ezek. Sérül a valakihez tartozás érzése, a biztonság, magányosnak, és elhagyatottnak érzed magad. Úgy érzed egyedül vagy, és nincs senki, aki meg tudna érteni téged. Pedig sokszor csak egy karnyújtásnyira van a megoldás.

A párkapcsolatokban is gyakran felüti a fejét az önbizalomhiány, szívbe markoló, lehangoló, szomorú, magányos, nyomorúságos érzés, amikor megjelenik egy-egy szituációban, hogy nem vagy elég jó, nem kellesz senkinek... Kételkedsz magadban, a társadban, és mindenkiben, aki csak megfordult az életedben. A szégyentől gyötörve legszívesebben a föld alá süllyednél, mert egyszerre megalázó, és kiábrándító az érzés. Bármit megtennél, hogy csak egyszer az életben elég jónak érezd magad. Magabiztosnak, felszabadultnak, ÖNMAGADNAK.

A párterápián éppen ezért nemcsak a párkapcsolattal foglalkozunk, hanem különös hangsúlyt fektetünk az egyéni fejlesztésre is. Én hiszek abban, hogy egy párkapcsolat akkor tud jól működni, ha a felek azonos, vagy közel azonos szinten vannak, és folyamatosan képesek építeni magukat és egymást. Ezért, hogy egy szintre hozzuk a párok tagjait, a páros ülések mellett egyéni konzultációk is vannak sok elméleti és sok gyakorlati feladattal.

Az önbizalomhiányból eredő konfliktusok, mint pl. a féltékenység is, alapjában rengetik meg a párkapcsolat addig szilárdnak hitt alapjait.  A határozatlanság, a döntésképtelenség, a hibázástól való félelem szintén az önbizalomhiány jelei. Az is, ha inkább azt mondod a párodnak, amit hallani akar, ahelyett, hogy felvállalnád a saját véleményed, kerülve az esetleges konfliktust.

Ha görcsösen kívülről várod a megerősítéseket, és csak akkor érzed magad elég jónak, ha mások megdicsérnek, ugyanakkor rettegsz a kritikától, hogy valaki negatívan és lekicsinylően nyilatkozik rólad. Az is árulkodó, ha folyton lehúzod magad, csúnyának, öregnek, kövérnek gondolod magad, holott erre semmilyen visszaigazolás nincs. 

De mi is valójában az önbizalom, aminek akkora mágikus jelentőséget tulajdonítunk, hogy mindenki a birtokába akar kerülni...? Az egyéni üléseken ezekkel is foglalkozunk.

Az önbizalom azt jelenti, hogy bízom, hiszek magamban, a képességeimben, a készségeimben, az értékítéletemben. Abban, hogy a mindennapi kihívásokkal meg tudok küzdeni, a kitűzött céljaimat el tudom érni, és az ingerekre adott válaszreakcióim összhangban vannak (az érzelmek a cselekedettel).

A megfelelő önbizalomhoz természetesen a sokat emlegetett önismeret is szükséges. Azaz, hogy tisztában legyél az erényeiddel, a hibáiddal, és el is tudd fogadni ezeket. A cél, hogy az énképed optimális távolságra legyen az énideáltól. Ha túlságosan közel vannak egymáshoz, akkor beképzeltség, nagyképűség lehet a jellemzője (bár a túlzott önbizalom az önbizalomhiány jele is), ha pedig túl távol vannak egymástól, akkor önbizalomhiány jelentkezik. 

Az önismeret első lépése, hogy tisztában legyél azzal, ki vagy te...? Milyen erősségeid, gyengeségeid vannak, milyen pozitív, negatív külső-belső tulajdonságokkal rendelkezel...? Amikor belenézünk a tükörbe hajlamosak vagyunk csak azt látni, ami nem tetszik magunkon, és ezt erősítjük nap, mint nap... Ugyanígy negatívan minősítjük a személyiségünket is - én ilyen meg olyan vagyok (minden, csak jó nem). Ha a valódi erényeiddel, hibáiddal képben vagy, már fél siker, és egy nagyobb lépést tettél az önbizalmad növelése felé. 

Akik önbizalomhiányban szenvednek, elnyomják a személyiségük bizonyos aspektusait, mert úgy gondolják, jobb azt figyelmen kívül hagyni. Az egyéni üléseken nagy hangsúlyt fektetünk az önismeretre. Az az energia, amit a személyiséged egy részének elfojtására fordítottál felszabadul, és egy új, erősebb, magabiztosabb emberré tesz, felszínre jön az is, ami értékes benned.   

Az önbizalom építése egy egész életen át tartó folyamat. Mindig lesznek új helyzetek, nehezebb kihívások, elvárások, amelyek gyengítik az önbizalmat. Ugyanakkor megfelelő alapokkal ezeket a próbatételeket, amiket az élet ró ránk (pl. új munkahely, gyermek születés, válás...) könnyebben meg lehet ugrani, és nem esünk bele - vagy nem sokáig - az önsajnálat csapdájába. 

A következő lépés, hogy tudjuk azt, mire van szükségünk. Nem elég az igényeket, szükségleteket csak magunkban megfogalmazni. Bár az is óriási előrehaladás, ha már magunkban ezeket definiálni tudjuk, mégis fontos, hogy kommunikáljuk őket. Elaine N. Aron világhírű pszichológus szerint "Amire a legnagyobb szükségünk van az életben, azt gyakran a gyerekkorban elutasított tulajdonságok között találjuk meg."  Érdekes gondolat. Érdemes kapaszkodónak használni az szükségletek beazonosításánál. 

Ha nagyon el vagy bizonytalanodva, alkalmazz pozitív megerősítéseket. Ha egy picit visszaolvasod a cikket, fentebb írtam, hogy szedd össze miben vagy jó, mik az erősségeid (és a gyengeségeid). Amiket elhiszel magadról célszerű megtanulni, hogy bármikor elő tudd venni őket. Ha ezeket kérdésként teszed fel magadnak, pl.: Miért vagyok ilyen jó a lakberendezésben? Vagy a gipszkartonozásban...? Az agy mindig válaszol. Mindig generál válaszokat a miértekre. És mit fog ezekre válaszolni? Azért vagyok benne olyan jó, mert: kreatív vagyok, ügyes vagyok, jól átlátom a dolgokat...stb. 

A Kritikus SZülő (belső hang) elég erős mindenkiben, de főleg azokban, akiknek önbizalomhiányuk van. Biztos veled is előfordult már, hogy elkezdted ócsárolni, becsmérelni magad. Ez különösképp akkor erősödik fel, ha valami nem sikerült, kudarcot vallottál valamiben. Ilyenkor nézd meg, milyen bizonyítékot vagy cáfolatot találsz arra, amiket magadról mondasz...? Mi lenne, ha az önostorozás helyett, dicsérnéd magad...? Biztosan van miért.

Vedd számba azokat a dolgokat is, amiket eddig elértél az életedben. Mire vagy büszke? Hol tartasz most a korábbi önmagadhoz képest? (Nem másokhoz képest!) 

Ha már a dicséretnél tartunk, tanuld meg elfogadni, befogadni, elhinni, magadévá tenni, mindenféle "DE" nélkül, az elismerő szavakat, amiket mások mondanak neked. Tuti megtörtént már számtalanszor, hogy a párod vagy egy ismerős megdicsért, milyen jól nézel ki... Mit szoktál mondani erre? Á ugyanmár, csak a ruha teszi, vagy a smink, vagy csak spontán csípőből hárítod az egészet, megkérdőjelezve a másik józan ítélőképességét! Ha ő megdicsért, biztosan úgy is gondolja.

Ez a dicsérő fél számára igen sértő is tud lenni, még ha el is bagatellizáljuk gyakran. Hisz azt sugallja a válaszod, hogy nem hiszel neki, azaz ő hazudik, nem gondolja komolyan. Vagy azt, hogy nincs a józan ítélőképessége birtokában, és nem tudja megítélni, hogy amit lát, az tetszik neki, avagy sem. Nem tiszteled a véleményét. Szóval ha legközelebb megdicsérnek, fogadd el, és mondj annyit mosolyogva, hogy köszönöm. 

Az egyéni üléseken foglalkozunk a célokkal is. Sokszor azért nincs önbizalmunk, mert elvesztettünk a célunkat, és a hozzá tartozó motivációt. Meghatározzuk mind a párkapcsolati, mind az egyéni rövid, és hosszabb távú célokat, testi-lelki-szellemi-anyagi szinten. Aztán dolgozunk ezek megvalósításán is.

Mivel a SMART célokban (időhöz kötött, mérhető, konkrét, elérhető, releváns)  hamarabb elérhető a siker, ezáltal növekszik az önbizalmunk és az önbecsülésünk is. Ilyen cél lehet pl.: a plusz kilók leadása is. A mozgás, a magunkkal való törődés, az egészséges testkép, megváltozott öltözködés szintén hozzájárul a jóllétünkhöz, és az önbizalmuk emeléséhez.

Olvass bármit. Nemcsak a kimondottan önismereti könyvek segítenek! Egy jó verses kötet (most biztosan sokan felröhögnek, pedig nem viccelek, lehet már kiment a divatból sajnos), vagy regény, krimi, éppoly érzelmi intelligencia és önbizalom fejlesztő, mint az önismereti könyvek. 

Az új hobbi, a tanulás, valamilyen új képesség megszerzése is növeli az önbizalmad. 

És hogy mitől lesz valakinek önbizalomhiánya...? A végére hagytam az okait.

Nemcsak gyermekkorból hozhatjuk ezt, hanem felnőttkorban is kialakulhat nagyobb stressz, érzelmi megrázkódtatás hatására. 

Persze jóval gyakoribb, hogy a gyermekkorban kialakult minták miatt lesz valakinek önbizalomhiánya. Ezeket a diszfunkcionális maladaptív sémákat a körülöttünk lévő emberek viselkedéséből és reakcióiból raktuk össze. Azaz, hogy mit mondtak, hogyan viselkedtek velünk gyermekkorunkban a felnőttek.

Ezek a sémák különbözőek lehetnek, mint ahogy az ezekre adott válaszreakciónk is. A gyermekkori alapszükségleteink sérülése határozza meg a sémát (pl.: csökkentértékűség séma), ami az önbizalomhiányhoz vezet. Ezekre a sémákra copingokkal reagálunk (pl.: önalávető-önfeladó megküzdés), amiből az önbizalomhiányos viselkedésünk ered, pl.: nem tudok nemet mondani, vagy azt mondom, amit hallani akarnak - " ahogy szeretnéd", " ahogy neked jó", "nem probléma". 

Forgatókönyv szerűen működnek. Ezek határozzák meg egész hátralévő életünket, amennyiben nem keretezzük át őket. Ezek a sémák azért alakulnak ki, mert nem úgy reagáltak az igényeinkre szükségleteinkre, mint kellett volna, pl.: nem jutott idő a gyerekkel foglalkozni, meseolvasás, közös játék, összebújás, ölelgetés, mert pl. a szülőnek dolgoznia kellett. Így a gyermek azt érzi, hogy ő nem kell, nem fontos, nem számít senkinek.

Az önbizalomhiány kialakulásához vezet az is, ha túl nagy az elvárás a gyermek felé, és csak az van értékelve, ha jól illetve kiválóan teljesít. Ez egy megfelelési/ teljesítménykényszert alakít ki a gyermekben, és úgy érzi, csak akkor elég jó, ha az elvárásoknak megfelel. Az ezzel járó túlzott kontroll, vagy épp ellenkezőleg a kontroll hiánya szintén lehet az önbizalomhiány egyik oka. Ilyenkor nem a gyermek személyisége van értékelve, hanem a teljesítménye. Ha nem teljesít, nem elég jó. Sok szakmailag sikeres ember küzd ezzel a problémával, aki a munkájában kiváló, de a magánéletben egy csődtömegnek érzi magát. 

A folyamatos családi veszekedések, a testvérharcok is önbizalomhiányhoz vezetnek, hisz a gyermek úgy érzi, miatta robbant ki a háború, és ő az oka annak, ha a szülők veszekednek/válnak, vagy állandóan a testvérhez hasonlítják, és ő pedig egyáltalán nincs értékelve.  

Nagyon fontos, hogyha már felismerted az önbizalomhiányod, akkor merj segítséget kérni. Vannak olyan élethelyzetek, amikor igenis külső segítségre van szükségünk, hogy helyre tudjuk állítani az önbizalmunkat, és a helyes kerékvágásba kerüljön az életünk. Legyen olyan személy, akivel tudsz érdemben beszélgetni, és nem csak téged igazol vissza. Lehetőség van hozzám is fordulni akár egyedül vagy, akár párban. Keress bizalommal, és írj rám messengeren, ha úgy érzed, szeretnél segítséget igénybe venni, hogy újra magabiztos, önbizalommal teli és határozott légy. 

 Fotó: Dr. Szöszi című film (2001)