Gyakran kétségbeesetten kérdezik tőlem a kliensek, hogy mit tegyenek, ha a férjük/feleségük már teljesen elhidegült tőlük...? Hogyan lehet visszahozni a szerelmet, az intimitást egy szinte teljesen kihűlt kapcsolatba? 

Van az a pont sajnos, amikor már sehogy... Hiába minden trükk, minden női/férfi praktika, ha a hitvesi ágyban már  teljesen kialudt a tűz, és már szikrát se találunk, nemhogy parazsat, van, hogy nincs mit tenni, el kell engedni egymást. Nyilván ez több tényezős dolog... És most nem is erről szeretnék beszélni.

Most viszont arról lesz szó, mit tehetünk azért, hogy megelőzzük a szerelmi fészek kihűlését, vagy ha már észleltük a problémát, hogyan lehet visszahozni az intimitást?

A könnyebb megértés érdekében felvázolok egy családi helyzetet. Külön-külön beszéltem a pár tagjaival (természetesen a neveket és az adatokat megváltoztattam). Most csak a cikk szempontjából lényeges kérdéseket emeltem ki, nem az egész terápiás beszélgetést. Szemléltetésül mutatom be, hogyan látja a kapcsolatát a férj Zoli (36) és a feleség Zita (34)... Arra a kérdésre, hogy mit kell tenni, ha elhidegült a kapcsolat?, mindenki tudja a választ, a cikkben szereplő klienseim is. 

Nézzük tehát, ki hogyan látja a kapcsolatát: 

Én: Mi a baj Zolival?

Zita: A legnagyobb baj az, hogy már nem is beszélgetünk... Nem is érdekli mit mondok, vagy egyáltalán nem figyel, amikor hozzá beszélek. Egyre később jön haza, olyan érzésem van, mintha direkt húzná az időt mindenféle kifogással, hogy minél később kelljen hazajönnie. Pl.: Most még ügyféllel vagyok, be kell mennem a boltba, még lemosom a kocsit, edzeni megyek, összefutok egy barátommal... Szóval minden napra van valami, ami miatt nem ér időben haza.

Én: Mi a baj veled? 

Zita: Nem tudom. Talán az, hogy nem vagyok elég elnéző és türelmes vele. Mindent mondani kell neki, mit csináljon, mint egy gyereknek. Régen nem ilyen volt, megcsinált mindent magától. 

Én: Milyen volt régen a kapcsolatotok?

Zita: Régebben rohant hozzám, örült, hogy velem lehet, alig vártuk mindketten, hogy összebújjunk és megöleljük egymást... most meg... Se ölelés, se összebújás, se beszélgetés... Teljesen elhanyagol, már puszit sem ad, amikor megérkezik.

Én: Mikor szexeltetek utoljára?

Zita: Hogy mikor szexeltünk utoljára?! Talán 2-3 hónappal ezelőtt, de már a napját sem tudom. Már megfordult a fejemben, hogy talán van valakije. Nem érzem nőnek magam. Én is dolgozom, aztán itthon vagyok a gyerekkel, ő meg nem csinál semmit. Szeretetre vágyom, mint azelőtt. Bárhogy közeledek hozzá, elutasít, mindig azt mondja fáradt, sokat dolgozik. Megértem, én is fáradt vagyok, de azért szeretem.

Én: Mi hiányzik a legjobban a kapcsolatból?

Zita: Hiányzik a meghittség, az intimitás. A sok ölelés, a becézgetés. Már nem mondja, hogy mennyire tetszem neki, és mennyire szeret.

Én: Mit kellene Neki tennie azért, hogy jobb legyen a kapcsolatotok?

Zita: Időben hazajönni, megölelni, puszit adni, többet simogatni, összebújni, és többet beszélgetni.

Én: Mit kellene Neked tenni azért, hogy újra olyan legyen a kapcsolatotok, mint régen? 

Zita: Nekem semmit. Ja de! Nem rászólni mindenért, hanem hagyni és megvárni, hogy magától megcsinálja a dolgokat. 

Nézzük a kapcsolatot a másik fél, a férj, Zoli szemszögéből:

Én: Mi a baj Zitával?

Zoli: Már nem kívánom őt. A terhesség alatt nagyon meghízott, és azóta sem adta le, nem is törekszik rá, hogy újra csinos legyen... ennek már több mint 5 éve. Nem így ismertem meg, nekem nagyon kiábrándító. Egyáltalán nem ad magára. Mikor hazajövök, mindig az én egyik kinyúlt pólómban van, és gyakran a melegítő alsómat is felveszi, mert hogy az neki kényelmesebb. A haja folyton fel van tűzve, pedig régen olyan szép volt... Imádtam a haját.

Én: Mi a baj veled?

Zoli: Velem semmi. Én mindent megteszek a családért. Dolgozom, intézem a 2 kocsit, viszem reggel a gyereket az oviba, munka után bevásárolok, besegítek a háztartásba, heti 3x én főzök. Mit tegyek még?? Hm. Vagy talán az lehet a baj velem, hogy hagytam Zitát a fejemre nőni, és nem mondtam meg nyíltan, hogy valójában nem találom már vonzónak.

Én: Mi az oka, hogy nem akarsz időben hazamenni?

Zoli: Ami miatt kedvem sincs hazamenni, hogy folyton a leb@szást kapom, mihelyt beteszem a lábam az ajtón. Se köszönés se semmi, hanem egyből nekem ugrik, ne oda tedd a cipődet, akaszd fel a kabátodat, hol voltál már megint ilyen sokáig, miért nem hoztál ezt vagy azt, pakold ki a mosogatógépet, ülj le a gyerekkel játszani, azt ne ide tedd, minek hagytad itt, nem jól csinálod, add ide... Csak az utasítást kapom, parancsolgat... Magamtól is megcsinálnám, mint ezelőtt, csak még megszólalni sincs időm, hogy annyit mondjak mindjárt, csak leveszem a cipőmet és átöltözöm... Soha nem kérdezi meg, milyen napom volt, nem érdeklődik, rögtön jön a parancs, hogy mit kell csinálnom. És csodálkozik, hogy később jövök haza??

Én: Mikor szexeltetek utoljára?

Zoli: Húúúú, azt inkább hagyjuk. Pár hónapja azt hiszem. 

Én: Mi az oka?

Zoli: Estére már a szexhez sincs kedvem. Többek között ezért sem, mert folyton parancsolgat, illetve, azért mert az én boxeralsómban alszik, vagy egy lyukas ótvar kinyúlt szakadt hálóingben... Hogy kívánjam meg így??

Én: Megcsaltad már Zitát?

Zoli: Nem, még nem csaltam meg, de már nem tudom, hogy érzek-e iránta még valamit. Szólni nem lehet neki, mert a feje beszakad és megsértődik, ha bármilyen megjegyzést merek tenni a külsejére vagy arra, hogy lehetne velem kedvesebb. Teljesen eltávolodtuk egymástól. Nem érzem magam férfinak mellette... Nem vár, nem örül nekem, nem akar elcsábítani, nincs kit meghódítani... Akkor minek siessek haza?

Én: Mi az, ami hiányzik a kapcsolatból?

Zoli: Hiányzik a tűz, a szenvedély a viharos szex. 

Én: Mit kellene Zitának tenni azért, hogy újra szenvedélyes legyen a kapcsolatotok?

Zoli: Egyértelműen nőiesebbnek lenni, adni magára, dögösebben, nőiesebben öltözni, kinézni, mint ahogy régen. És, hogy ne b@szogasson minden szarért. Tudom én mi a dolgom, de nem hagyja, hogy megcsináljam. Ja meg annak is örülnék, ha mikor hazaérek, vár engem, kedves velem.

Én: Mit kellene Neked tenni azért, hogy újra a régi legyen a kapcsolat?

Zoli: Én mindent megteszek. Neki kell változnia, mert ezt így sokáig már nem bírom elviselni. 

Én: De mégis, mi az, amit szerinted Te is tehetnél?

Zoli: Á nem tudom, talán mégis megpróbálnék vele valahogy beszélni, és a sarkamra állni úgy, ahogy a munkahelyen is. 

Látjátok, hogy a fenti házaspár teljesen máshogy éli meg a kapcsolati eltávolodást. A konzultáció végén mindkét féllel megbeszéltem mit lehet tenni a kapcsolatuk megmentésének érdekében. Nagyon fontos, ahhoz, hogy pozitív változást érjünk el, mindkettejük együttműködése szükséges, és az, hogy mind a ketten akarják is rendbe hozni a kapcsolatukat. 

Zitának inkább az érzelmek hiányoznak, az intimitás, a beszélgetések, Zolinak pedig a szex, és az elismerés, amitől férfinak érezheti magát. Azt, hogy ezeket az igényeket hogyan kommunikálják, kiválóan elsajátítják a terápiás ülések alatt. Megtanulnak egymással jól beszélgetni, az igényeket, szükségleteket, és az érzéseket megfelelően kifejezni. Ezen kívül rengeteg önismereti elméleti és gyakorlati feladatot is kapnak közösen és külön-külön is. 

Az olyan élethelyzetek, amelyek próbára teszik a kapcsolatot, el is távolíthatnak bennünket egymástól. Ilyen pl. egy gyermek születése, ahol az anyuka hónapokig a csecsemőre koncentrál. Miközben táplálja a babát, ellátja a háztartást, mos főz takarít, pelenkázik, a maradék időben pedig örül, ha ő is alszik egy kicsit, épp nem a szexen fog járni az esze... Emiatt korán megindulhat az eltávolodás, ami tartósan fennmaradhat a kapcsolatban. 

Az eltávolodást növelik a hazugságok, a ki nem mondott dolgok, az elhallgatott vagy elhallgattatott igények, a folyamatos panaszkodás, piszkálódás, az érintés, az intimitás hiánya, a kifogások, hogy nincs idő, nincs kedv beszélgetni.

A terápia során elsősorban megnézzük milyen élethelyzethelyzetek gyengítették, és melyek erősítették a kapcsolatot. Feltárjuk, hogy milyen igények és szükségletek kielégítetlensége húzódik a háttérben, majd megtanuljuk ezeket jól kommunukálni a másik felé.

Folyamatosan visszahozzuk a régmúlt dolgokat, emlékeket a kapcsolatba, felidézzük ki mit szeretett a másikban, ki milyen volt akkoriban. A közös tevékenységek, programok, élmények és emlékek gyűjtése szintén kapcsolatépítő hatású. Menjetek moziba, kirándulni, romantikus sétára, masszírozzátok meg egymást. Menjetek vacsorázni, együtt horgászni, vagy biciklizni, szánkózni. A lényeg, hogy együtt legyetek, együtt töltsetek időt. 

Természesen a különböző traumák, élethelyzetek, és az együtt töltött idő megváltoztat bennünket, így senkitől nem lehet elvárni, hogy pont olyan legyen, mint a kapcsolat legelején volt. Ennek fel-és beismeréséhez elengedhetetlen a kellő önismeret, hogy a változással megtörténjen az elfogadás is.

Ha Te sem tudod, mit tegyél, ha elhidegült tőled a párod, és úgy érzed már mindent megpróbáltál, de mégsem működik, akkor írj rám Messengeren, és megnézzük milyen okok vezettek idáig, és hogyan lehet visszahozni a szenvedélyt a kapcsolatodba, hogy újra egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban érezd magad. 

https://www.facebook.com/marica.fejervari/