"Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"

Egy jó párkapcsolat alapja a barátság. Mi van a barátságban, ami szükséges egy jól működő kapcsolathoz? És mi a különbség egyáltalán a barátság és a szerelem között? Hol húzódik a határ? 

 

img_20210914_161726.jpg

 

Ritkán osztok meg ennyire személyes dolgokat magamról... Most mégis úgy érzem, hogy indokolt, mivel több kliensem is feltette nekem ezt a Karinthy - féle kérdést, akik hasonló cipőben járnak. Biztos vagyok benne, hogy vannak még dilemmázók rajtuk kívül is, akik nem tudják eldönteni, hogy akkor most mi a helyzet kettejük között...?

A konzultációk során olykor személyes példával állok elő, hogy én is vagyok/voltam olyan helyzetekben, mint a hozzám segítségért fordulók. Most is ezt teszem. Nekem is van férfi barátom... Kettő is. Az egyik Attila, vele igazi, rendíthetetlen, feltétel nélküli (!!) férfi-nő baráti kapcsolatot ápolunk. Példaértékű és rendkívül pozitív hatással vagyunk egymás lelki egészségére.

A másik (korábban említett) Tamás, akivel most...hogy is mondjam... fasírtban vagyunk, mivel ő az idézet második felének megtestesítője, a cáfolat cáfolata, maga a dilemma. De most nem róla van szó, hanem az igaz barátságról.

Ezelőtt számomra is elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi és egy nő barátok legyenek, amíg ezt saját bőrömön meg nem tapasztaltam. Úgy voltam vele, az egyik tuti mindig többet akar (saját élmények)... És lám nem! Attila és köztem fel sem merült soha, egyetlen szóval sem, hogy valamelyikünk átlépné azt a bizonyos határt, még barátság extrákkal sem.   

Karinthy Frigyes legtalálóbb idézetét személyesen dementálom az életemből egy olyan férfi barátságával, amilyennel életem során még nem találkoztam. Én introvertált vagyok, tehát nehezen nyílok meg az embereknek. Attila nem egy átlagos férfi, egyenesen a vesémbe lát, és olyan lézerpontosan betalál a kérdéseivel, mint senki más eddig. Így kezdődött az igazi barátságunk...egyetlen betalálós kérdéssel, amiben a Tamással való kapcsolati torzulásunkra világított rá.

Külsőre sem mondható átlagos férfinak, az érzelmi intelligenciája pedig emberfeletti... Szóval Attila sportos, intelligens, okos, értelmes, érzelmes, nagyon jóképű, kimondottan sármos, tapadnak rá a nők, de mi nem vagyunk egymás esetei... Más a zsánere neki, és teljesen más az enyém is. Nem vonzódunk egymáshoz, nincs a barátságunkban kapcsolati deformitás. Bármilyen hihetetlen, nincs kémia közöttünk.

3,5 éve ismerem, a szülinapomon mutatta be nekem Tamás. Rögtön szimpatikus volt a közvetlensége, a lazasága, a barátságossága. Attilával sokat beszélgettünk, ő akkoriban nagyon szerelmes volt egy nőbe, aki rendkívül sok fejfájást okozott neki. Emiatt gyakran kikérte a véleményem és a segítségem.  Amolyan se veled se nélküled kapcsolatban volt. Annak ellenére, hogy Attila normális értékrenddel rendelkezik, mégis gyakran össze volt törve a szíve. 

Végig éltem vele ezt a kapcsolatot, olykor mint egy hajótörött szenvedett, máskor pedig végtelenül boldog volt, mint aki a felhők felett jár 3 méterrel... Akkor még csak többnyire szakemberként segítettem, amiért ő rendkívül hálás volt nekem. De a legértékesebb "fizetség", amit ezért kaptam, az az ő őszinte barátsága, és a különleges személye. A nyitottságával, a tiszta szívűségével és betalálós kérdésével annyira elnyerte a bizalmam, hogy szoros, feltétel nélküli barátság szövődött közöttünk. 

Nagyon megmaradt bennem egy múltkori beszélgetésünk, amikor a véleményemet kérdezte egy adott dologgal kapcsolatban... Én visszakérdeztem, hogy magánemberként vagy szakemberként válaszoljak? Erre azt a választ kaptam, hogy őt a legritkább esetben érdekli a szakember véleménye, hanem mint BARÁT mondjam el a meglátásom. Nekem ez nagyon sokat jelentett, mivel a Tamással való "barátságomban" ez volt az egyik torzulás... Őt inkább a szakember érdekelte... 

Attila társaságában szabadnak érzem magam, és önazonos tudok lenni. Ez azt jelenti, hogy nem kell félnem attól, hogy megbánt, mert biztos vagyok benne, hogy nem teszi meg. Nincs benne sem hátsószándék, sem rosszindulat irántam. Ha kerek perec meg is mondja a dolgokat, azt nem sértően, nem bántásból teszi. Hajlamos lecseszni engem, ha éppen hülyeséget készülök elkövetni, vagy nem vagyok őszinte még magammal sem (XD), de ezt csakis és kizárólag építő jelleggel teszi. 

Sokat beszélgetünk, szinte napi kapcsolatban vagyunk. Ezáltal ő is, én is könnyebben vészeljük át a nehezebb időszakokat, a stresszesebb helyzeteket. Mivel hasonló értékrendet képviselünk, sokkal jobban megértjük egymást. Különösen fontos számunkra az őszinteség, a bizalom, a korrekt viselkedés, és az egyenes nyílt kommunikáció, a játszmamentesség. Az érdeklődési körünk, zenei stílusunk valamelyest eltérő, de a hasonló életfelfogás összetart minket. 

Attila főként abban különleges, hogy képes a magasfokú empátiára, és az érzelmei kifejezésére,  ami tapasztalatom szerint a legtöbb férfiből hiányzik. Tamással gyakran csúszott el itt a kommunikációnk, hogy nem volt képes semmilyen empátiára. Még a legnehezebb helyzetekben sem lehetett az érzelmi támogatására, együttérzésére számítani. 

Tamással is sok mindenben hasonlítunk, pl.: közös az érdeklődési körünk, a kötődési mintánk, az életstílusunk, valamint volt vonzalom közöttünk... Szerettünk egymás társaságában lenni. Noha az értékrendünk nagymértékben eltérő. Nekem nem fér bele az érdek, az egyoldalúság, a hazugság, a gyáva viselkedés és a kihasználás... Neki igen.

Olyan alap dolgok hiányoznak a "barátságból", mint bizalom, jellemesség, gerincesség, egyenes beszéd, és felelősségteljes viselkedés. Ezek nyilván csak bizonyos helyzetekben derültek ki, emiatt is romlott meg a kapcsolatunk, ami részemről már nem folytatható. 

Gyakran felteszem a klienseimnek azt a kérdést, hogy: Mit kellene a másiknak tenni azért, hogy megbocsáss, elengedd ezt a sérelmet, mitől éreznéd jobban magad? Van az a pont, amikor már késő... Sajnos nem lehet és nem kell minden kapcsolatot megmenteni, legyen az baráti, vagy párkapcsolat...  

Mindezek ellenére Tamással gyakran meg tudtuk beszélni a dolgokat, és folytattuk úgy, mintha mi sem történt volna. Valójában mindig letört a szívemből egy darabot, amiből a végére már szinte semmi sem maradt. 

Azokban a férfi-nő baráti kapcsolatokban, ahol jelen van a vonzalom, nem lehet szó igazi barátságról. Ott valóban helytálló, hogy az egyik mindig többet akar, vagy mindkettő. De nem merik kimondani, felvállalni, félnek a következményektől, vagy csak magától a kapcsolódástól, mert ismeretlen számukra a hazugságok nélküli, értékes, játszmamentes párkapcsolat. Ezért vagy maradnak ebben a hamis, torzult baráti kapcsolatban, vagy kiszállnak belőle. 

Az odafigyelés, a személyes és rendszeres kapcsolattartás, az egymással eltöltött minőségi idő, a közös programok, és az apróságoknak tűnő gesztusok valójában nagyon sokat jelentenek... ezekkel lehet igazán megtartani és megőrizni a barátságot. 

Az Attilával és a Tamással való baráti kapcsolatomban a legnagyobb különbség nemcsak a két férfi személyiségében rejlik. Mivel minden ember más, nem is lenne helyénvaló őket összehasonlítani. Azonban az emberekhez és a hozzám való viszonyuk a kapcsolatunk minőségének meghatározója.

Míg Attilával egy mély, értékes és minőségi baráti kapcsolatot tudtunk kialakítani lényegesen rövidebb idő alatt, addig Tamással egy (számomra) felszínes barátság érett be, kölcsönösség híján, sokkal több együtt töltött idő mellett. Barátságunk teljes kibontakozását természetesen a köztünk lévő vonzódás is gátolta, amit még sokszor egymás előtt is letagadtunk. 

Tehát, ha életreszóló, stabil, mély baráti kapcsolatról beszélünk, abba nem fér bele az egymás iránti vonzódás, a vágyakozás, mert az már nem barátság. Fontos a tisztánlátás ebben a helyzetben is. Ilyenkor mindkét fél hazudik a másiknak, hogy valójában mit szeretne, és az érzéseik elfojtásával, csak egyre nő a nyomás és a feszültség közöttük. Klienseim körében is gyakori probléma, hogy annyira félnek az érzések felvállalásától, hogy sosem derül ki a valódi szándék, de van, hogy igen, és pont ez okozza a kapcsolat felbomlását.  

Ami ebben a helyzetben segíthet, először is a gyakran emlegetett nyílt és őszinte kommunikáció, valamint az énhatárok meghúzása. Az érzések és a szándék tisztázása után ez azt jelenti, hogy nem maradok benne egy olyan "baráti" kapcsolatban, ami számomra méltatlan, ami rombolja az önbecsülésem.

Sokkal inkább fordítom az időmet, energiámat, kedvességemet, BARÁTI szeretetemet egy olyan ember irányába, aki tisztelettel, őszinte érdeklődéssel, megbecsüléssel és érdek nélkül viszonyul hozzám. Bízom benne, hogy még nagyon sokáig tudjuk egymás testi-lelki-szellemi egészségét támogatni. 

 

Köszönöm Attila, hogy része vagy az életemnek! 

 

Ha szeretnéd feltérképezni a kapcsolataidat, vagy nem tudod, hányadán állsz a barátoddal vagy barátnőddel, írj rám egy üzenetet és megbeszéljük. 

https://www.facebook.com/marica.fejervari/

 Fotó: Jóbarátok