Sok nő úgy gondolja, hogy a férfiaknak az a dolguk, hogy lessék minden kívánságunkat, és kapásból teljesítsék az olyan vágyainkat is, amelyeket még mi magunk sem tudunk megfogalmazni. A férfi legyen gondolatolvasó, és találja ki, mit akar a Nő!

De honnan tudná szegény ártatlan férfi, mi kell a nőnek?

Mikor még mi sem tudjuk pontosan, mit is akarunk valójában... Ha a kedves párunk nem Mel Gibson, és valami csoda folytán nem tett szert hasonló gondolatolvasó képességre, akkor sehonnan! Pláne, ha mi sem közvetítjük felé, hanem csak elvárjuk azt, amit szeretnénk.

Elvárások fogságában...

Az irreális elvárásoknak óriási pofára esés a vége. Ugyanis

A FÉRFI NEM GONDOLATOLVASÓ!

(kivéve ha földönkívüli, és természetfölötti képességgel bír) 

Ha nem mondjuk el neki konkrétan, mit szeretnénk, akkor nem tudja!!

Egy férfi kliensem mesélte, hogy a felesége folyton olyan dolgokért haragudott rá, amelyeket el sem követett. Mint kiderült, ezek a negatív gondolatok csak a nő elméjében léteztek, és meg sem fordultak a férfi fejében.

Az is a gondolatolvasás fogalmi körébe tartozik, amikor azt hiszed, hogy a párod akkor is tudja, hogy mit szeretnél - csupán azért mert szeret téged - amikor nem mondasz neki semmit.

Ezekből jönnek aztán a sorozatos családi cirkuszok, és a férfi azt érzi, hogy folyton elégedetlen vagy vele, mert sosem találja ki a gondolataidat, pedig szerinted az igazi férfi magától is tudja, mi kell a nőnek! Aztán a veszekedés kellős közepén ott áll mereven, mint (egy khmmm…) akit leborítottak egy vödör hideg vízzel, és azt sem tudja a férfi... Most mi vaaan…?!

A ki nem mondott elvárások miatt egyre több lehet a veszekedés, ami a kapcsolat megromlásához vezethet. 

Az irreális és túlzott elvárások miatt a párod úgy érzi, neki folyton teljesítenie kell, és kialakul benne egy megfelelési kényszer. Bármit csinál, te mindig elégedetlen maradsz vele. Ennek valódi okait egy részletesebb elemzéssel fel tudjuk tárni, és megnézzük, hogy egyéni terápiára van szükség (az örök elégedetlenség miatt) vagy a kapcsolatban van a probléma. 

Tipikus hiba, hogy célzásokból megpróbáljuk kitalálni, mit gondol a másik… A párod gondolatának a biztosan állítása óriási tévedés. 

Nő: „Biztos azt gondolja, hogy rettenetes szakács vagyok, ezért nem ette meg, amit főztem…” 

Férfi: “Valójában csak későn ebédeltem, még nem vagyok annyira éhes.”

Merő balgaság egy ember gondolatának a távolból való kitalálása, és ezt megvitatni pl. egy barátnővel, hogy szerinte mit gondol a párod…? 

Ugyanilyen félreértelmezés az “Aszittem, hogy…”

Az egyik klienspárom férfi tagja mesélte, hogy reggelente meg szokta kérdezni a párjától, hogy jól aludt-e… A nő ezt sértésnek vette, mert azt hitte, azért kérdezi meg, mert ő forgolódott éjszaka, és a férje nem tudott tőle aludni  - a hölgy elég rossz alvó. 

A férje pedig azért kérdezi meg minden reggel, hogy jól aludt-e, mert Ő horkol, és esetleg nem emiatt nem alszik jól a felesége…? 

A rendszeres reggeli kérdésből rendszeres reggeli kölcsönös sértődés lett, mert mind a kettő AZT HITTE, hogy a másik miatta nem alszik jól. AZT GONDOLTÁK, hogy a párjuk azt gondolja, direkt nem hagyja őt aludni a sértődések miatt. 

Miután ezeket tisztáztuk, ki mit gondol és mit hisz, megbeszéltük a reggeli első fontos  JÓL ALUDTÁL? kérdés célját, megszűntek a reggeli duzzogások. 

Másik eset, amikor a párok elbeszélnek egymás mellett és máshogy értenek dolgokat. Pl. amikor a házaspár hölgy tagja azt mondta a férjének egy szombati napon, hogy “Na mostmár keljünk fel és csináljunk valamit!” 

Miután mindketten kimásztak az ágyból, a nő elkezdett rendet rakni, takarítani. A férfi pedig kiment a garázsba, hogy előhozza a kocsit, mert ő úgy gondolta, kirándulni mennek. 

Neki a csináljunk valamit azt jelentette, hogy elmennek együtt valahová. A feleségnek pedig a házimunka elvégzését, és a lustálkodás befejezését. 

A rendszeres félreértések sok konfliktushoz vezettek, és egy idő után már mindent is félreértett egymásnak a pár. Meg kell tanulni újra közös nyelvet beszélni.    

A párkapcsolatok tele vannak olyan elvárásokkal, amelyeknél a párunktól spontán viselkedést várunk el olyan helyzetekben, amik egyébként felszólításra indulnak be. Félreérthető közlésekből senki nem köteles tudni, mit akar a másik! 

Ilyen pl. ha azt gondoljuk, hogy a vágyott viselkedésnek spontán meg kellene jelennie:

“Ne azért hozzon virágot, mert kell (mert azt mondtam, hogy soha nem hoz), hanem azért mert eszébe jutottam”

“Ne kelljen mindig szólni neki, hogy segítsen, hanem magától jusson eszébe (érje fel ésszel)”

A gondolatolvasás egy paradox elvárás a spontaneitással szemben. A spontaneitás lényege maga az, hogy kiszámíthatatlan legyen a cselekvés. 

Tehát mi nők azt várjuk el a férfitól, hogy akkor és ott, abban a helyzetben úgy legyen spontán gondolatolvasó, hogy ne tudatosan hajtsa végre azt, amit várunk tőle, hanem tudtán kívül, magától csinálja. Valósítsa meg az elképzeléseinket, akkor és ahogy mi akarjuk, de úgy, hogy mi magunk nem vagyunk spontánok (mert akkor és abban a helyzetben akarjuk - így oda a spontaneitás). 

Ha pedig azt kérjük a férfitól, hogy legyen spontán, és találja ki a gondolatainkat (is), akkor épp emiatt fog rágörcsölni és nem tud spontán lenni, mert arra kértük.  

Azzal, hogy elmondjuk a párunknak kedvesen, hogy mit szeretnénk, nem fogunk neki életre szóló sérülést okozni… Sőt! a közlés módját helyesen megválasztva még örülni is fog, hogy valóban nem neki kell kitalálni, mire is vágysz igazán. 

Az őszinte, nyílt kommunikációval megelőzhetők a veszekedések, és elkerülhetők a túlzott elvárások, mint „hozza le a csillagokat is az égről”. Továbbá nem borul fel az adok-kapok egyensúlya a kapcsolatban. 

A spontaneitás meg tud marad a kapcsolatban, ha az igényeinket konkrét módon kommunikáljuk ugyan, de nem egy adott pillanathoz kötjük. Így a férfi szabadon, spontán módon gazdálkodhat ezzel az igénnyel, hisz már tudja, mit szeretnénk. 

Pl. Elmondhatjuk a párunknak, hogy szeretjük a virágot, (az én személyes kedvencem a tulipán), de nem mondjuk meg neki azt, hogy mikor hozza azt, így spontán is tud maradni, és olyan virágot is hoz, amit szeretünk. 

Ha valamire vágyunk, vagy valami bajunk van, azt közöljük egyértelműen a párunkkal. Bővítsd a szókincsedet: 

• Mi a baj Drágám?
• Semmi…  

Ettől azért többet érdemel… 

A gondolatolvasás mesterségét nem tudom megtanítani nektek, de szerencsére erre nincs is szükség, ahogyan azt a fenti levezetésből is láthatod. 

Amire valójában égető szükség van, az a kétirányú, őszinte kommunikáció. Tekintettel arra, hogy a praxisom során eddig megannyi párral dolgoztam együtt, rengeteg kommunikációs csatornát kellett kiépítenem.

Az idők folyamán kifejlesztettem egy egyedi, speciális módszert, amellyel hatékonyan és gyorsan helyre tudjuk állítani még a legnagyobb veszekedésekkel tarkított kapcsolatban is a  kétirányú kommunikációt. 

Ezzel jelentős mértékben tudjuk csökkenteni a konfliktust, és akár a házasságot is megmenthetjük. Ha kíváncsi vagy rá, hogyan tudjuk nálatok is alkalmazni a módszeremet, írj rám, és váltsunk róla pár szót, kötelezettség nélkül.

Fotó: Mi kell a nőnek? című romantikus vígjáték film 2000