Mielőtt a 7, illetve a 7+1 tippre rátérek (meglepi :D) , néhány fontos dolgot elmondok az ünnepi stresszel kapcsolatban. 

A karácsony elvileg a szeretet ünnepe kellene, hogy legyen. Mégis ilyenkor van a legnagyobb feszültség a családokban. Ennek legfőbb oka, hogy irreális elvárásokat támasztunk magunk felé, ami teljesíthetetlen. A filmekben, a reklámokban látott tökéletességet akarjuk az asztalra, és a fa alá tenni, és leképezni a média által átélt érzelmeket a saját életünkbe. Ez lehetetlen abban az esetben, ha az év többi részében nem, vagy csak nagyon kevés figyelmet fordítottunk egymásra. 

Mert mit látunk a tv-ben? Azt, hogy a karácsonyi készülődés közben, a tökéletes apuka boldogan, nevetgélve faragja be a fát a tartóba, a tökéletesen belőtt frizurájú, tökéletes alakú, tökéletesen sminkelt anyuka, magassarkúban, kiskosztümben, fehér köténnyel a hófehér konyhában lisztmentesen, tökéletes mosollyal türelemmel és végtelen nyugalommal vigyorog a gyerekre, aki épp leöntötte magát egy tányér spagettivel, amit majd a tökéletes mosópor rögtön tökéletesen tisztára mos.

MOST tegye fel a kezét, akinek ez valóban hihető és nála valóban így működik! Mert az én mosolyom ugyan valóban tökéletes XD, de a reklám többi része erősen javításra szorulna... Tehát először is ismerjétek be/fel/el, hogy a reklám, és a filmek nem valós minták, nem ez alapján kell megélni a karácsonyt!  Ez a perfekcionizmusra való törekvésünk "visz minket a sírba", azaz azt eredményezi, hogy enélkül azt érezzük, nem vagyunk szerethető, értékes emberek... Túrót nem!

Álljatok meg egy pillanatra, és gondoljátok végig...! Tényleg erre van szükség? Valóban ez a fontos, hogy MINDEN tökéletes legyen? Nem elég, ha "csak" örülünk egymásnak? Annak, hogy van egy párunk, vannak gyerekeink, vannak szüleink, barátaink...? Addig értékeljük a velük töltött időt, amíg élnek... Az én szüleim már sajnos a mennyországba költöztek, így nélkülük töltöm a karácsonyt, csak az emlékeim hozzák vissza őket erre a meghitt ünnepre.   

Ne csak év végén, ne csak karácsonykor akarjátok egymást szeretni, amikor kötelező boldognak lenni... Meeert mindenki ezt kívánja egymásnak. Az irreális, és teljesíthetetlen elvárások helyett valódi odafigyelést, együttlétet, törődést, gondoskodást ajándékozzunk egymásnak. Bárcsak ilyen könnyű volna, de

az ünnepi készülődéssel járó stressz már jóval karácsony előtt megkezdődik. Végig gondoljuk, ki mit kapjon karácsonyra, mi legyen a menü, és ezek megvásárlását általában az utolső pillanatra halogatjuk. Vagy idő hiányában, vagy amolyan Pató Pál úr módra.

A munka, a család, a háztartási teendők mellett elvárjuk, hogy minden tökéletes legyen, azaz jól sikerüljön a karácsony. Tökéletes legyen a bejgli, tiszta legyen a lakás, szép legyen a fa, és finom legyen a halászlé, a töltött káposzta, és a sült kacsacomb se legyen olyan száraz, mint a Góbi-sivatag...na meg a rántott hús se legyen olyan, mint a cipőtalp. A fa ne legyen ferde, és legfőképpen tartsuk távol tőle aaaa... neeeem, nem a gyereket, hanem a macskát! 

Az anya általában a konyhában tüsténkedik, és azon igyekszik, hogy minden patent legyen, közben olykor idegesen elkiabálja magát, hogy neki miért nem segít senki, és ő mindenre egyedül van, mindent neki kell csinálnia...

A apa pedig a karácsonyfatartóba próbálja bele erőszakolni a fát... eszközök hiányában azzal, ami a keze ügyébe kerül, mert minden úgy el van pakolva, hogy sose találjuk meg, és különben is, itt semminek nincs helye, miért nincs itt rend, és egyébként is, hol van már az a k@rva kalapács?!

A gyerek közben tömi magába a levágott sütemény szélét, anya rászól, ne azt edd meg, hol a tesód, hányni fogsz, ne nyúlj hozzá eltöröd... Ilyenkor csak egyetlen dologra vágyunk: LEGYÜNK MÁR TÚL EZEN AZ EGÉSZEN! 

Ezek az összesűrűsödött teendők óriási stresszt és szorongást tudnak okozni, hisz a hétköznapokban sokkal kevesebb dologra kell figyelni egyszerre, és nem is ekkorák az elvárások, továbbá megoszlik a feladat. 

Ami még a stresszt erősíti, hogy az év többi napján nincsenek ennyi időt együtt az emberek. A statisztikák szerint átlagban napi 7 percet beszélgetnek egymással a szülők és a gyerekek. Sajnos a párok sem sokkal többet egymással. Nem tudnak mit kezdeni egymással, nem tudnak mit kezdeni az együtt töltött idővel... Nem tudnak közös programokat csinálni, nem tudnak miről beszélgetni, emiatt egyre nagyobb feszültség keletkezik, és egymást kezdik el okolni a kialakult helyzetért, ami aztán veszekedésbe torkollik.

A hétvégék rövidebbek, amik általában előre meg vannak tervezve, ki mit fog csinálni. Nincs rá viselkedési minta, hogyan lehet közösen több időt együtt tölteni, hogyan lehet csak pihenni és szeretni egymást.

Egy idő után mindenki befeszül, a gyerek menne játszani, az apa feküdne a tv előtt, az anya menne sétálni egyet, DE most nem lehet, mert együtt KELL lenni... Tehát senki nem mondja mit szeretne, inkább mindenki csinálja azt, amit nem akar, vagy azt, amit elvár magától és a társától az amerikai filmek alapján... Aztán egyszer csak robban a feszültség, mert senki nem bírja tovább... A gyerek ordít, az anya ordít a gyerekre, az apa ordít az anyára...  Ahelyett, hogy mindenki kifejezné a saját vágyát, inkább tűri és egyben generálja is a feszültséget.  

Azért jó, ha tudjátok, a karácsonyi veszekedés elkerülhető. Juhéééjj! Itt most nem a megmentő képében szeretnék tetszelegni, és bízom benne, hogy nem én jutok eszetekbe a karácsonyi asztalnál, de azért van pár ötletem... 

Íme néhány tipp, amivel igazán boldogabbá tehetjük a karácsonyt:

1. Ahelyett, hogy otthon ültök és néma stresszben nézitek egymást, bátran csináljatok programokat (szexeljetek is). Senki sem mondta, hogy otthon kell ülni karácsonykor, csak azért, mert karácsony van... Ez vonatkozik arra is, amikor rokonlátogatásra mentek és egy idő után a kínos csend átmegy kínos kérdésekbe... Nyugodtan ki lehet mozdulni, és lehet együtt is sétálni, szánkózni (már ha van hó), vagy bármi mást csinálni, társasjátékozni, kirándulni...

2. Ne vállald túl magad. Mi nők hajlamosak vagyunk túlzásokba esni mind a karácsonyi menüt, mind az ajándékokat illetően. Régen én is így csináltam, ma már tudatosabb vagyok. Megbeszéljük ki mit szeretne enni, hány fő lesz, és ki milyen ajándékot szeretne (év közben érdemes jegyzetelni és figyelni). Felosztjuk a feladatokat is, ki mit csinál, mit vállal be. Bátran bevonhatod a gyerekeket, a párodat is az előkészületekbe... Így a nap végére nem érzed úgy magad, mint akit egyszer már megettek... Nem kell mindent egyedül csinálnod, nemcsak a TE feladatod, hogy mindenki jól érezze magát. Kérj segítséget!

3. Vedd kicsit lazábbra a dolgokat. Fogj egy pohár bort, vagy pezsgőt, és ülj be egy kád forró vízbe... Itt tudsz egy kicsit gondolkodni, számotvetni az évvel, rendszerezni a dolgokat...

Nyilván megtervezzük, mit főzzünk karácsonykor, kinek mit veszünk, de maga az ünnep ne arról szóljon, hogy szarrá dolgozod magad, amit aztán nem úgy értékelnek, ahogy te azt szeretnéd, ezért sértődés van belőle... Tehát ha már a fentiek szerint felosztottad a feladatokat, és kész a karácsonyi menü, akkor te is érezd jól magad, ülj le a családdal beszélgetni, történjenek spontán a dolgok... Érezd jól magad, és hagyd a kínos kérdések megválaszolását más alkalomra. 

4. A túlköltekezés ellen állíts be egy limitet, amit ha törik ha szakad, nem fogsz átlépni! A matek, és a költségkeret beállítás segít abban, hogy a kiadásod ne lépje túl a bevételedet. Miután mindent kifizettél, nézd meg mennyi marad, és milyen összeget tudsz az ajándékokra, és a karácsonyi menüre szánni. Ezt semmiképp se lépd túl! Ugyanis nagyon nyomasztó tud lenni, ha egyszerre sok a kiadás, és nem tudod sem kontrollálni, sem koordinálni ezeket. 

5. Az elvárásaid legyenek reálisak. Mint fentebb említettem, nem kell mindennek tökéletesnek lennie... Nem az a lényeg... Tudom, hogy szülőként teljesíteni akarod a gyermeked minden vágyát, és meg akarsz felelni neki... Én is szülő vagyok, bár az én fiaim már felnőttek. De maradj a realitás talaján, és magyarázd el neki, mi az amit teljesíteni tudsz, és mi az, amit nem. A gyerek nem hülye. Bármilyen kicsi is, megérti, ha a szülő is úgy áll hozzá. 

6. Ha már ilyen sokat beszéltünk a karácsonyi menüről, essen szó a mértékletességről is. Azért, mert ünnep van, nem kell mindenáron telezabálni magad, hogy aztán bűntudattól vezérelve a szülőket, nagyszülőket, rokonokat hibáztasd a te saját felelőtlenséged és mértéktelen ételitalfogyasztásod miatt. Ahhoz, hogy a súlygyarapodást elkerüld egyél úgy, mint máskor szoktál... Úgysem bírsz (sokkal) többet enni, mint amennyit a gyomrod befogad, és nem kell kötelezően többet enni, csak mert karácsony van. Segít, ha egészséges, szezonális ételeket teszel az asztalra, és tartod az adagok mértékét. 

7. Nyugodtan mozogj, sétálj, sportolj, ha ahhoz van kedved. Senki nem tiltja meg a mozgást, senki nem mondja meg neked, hogy karácsonykor kötelező dögleni a tv előtt. Ha úgy érzed, jól esne egy kis mozgás, mert mégis túletted magad, jó kis családi program lehet egy közös kirándulás, hógolyózás (tudom, most nincs hó itthon), vagy bármilyen testmozgás, bowling, edzőterem, stb., akkor csináld! Állj fel a fotelből, menj ki az udvarra, az utcára, vegyél egy jó mély friss levegőt, és indulj! 

+1. tipp: A karácsonyi stressz lehető legjobb elkerülési módja, hogy ne találkozzunk senkivel, így probléma megoldva XD

Nos, bízom benne, hogy tudtam egy kicsit oldani a karácsonyi előtti feszültségen... Ha úgy érzed további segítségre van szükséged, mert vagy házas vagy és nem bírod a strapát, vagy egyedülálló vagy, és nem bírod elviselni a magányt, vagy párkapcsolatban vagy ugyan, de úgy érzed, minek?!, vagy szeretnél párkapcsolatban lenni, de nem tudod, miért az idiótákat vonzod be...?!, akkor keress meg messegeren, dobj egy üzenetet, és megbeszéljük a továbbiakat... 

Végszóra csak annyit, hogy szeretetben, békességben, türelemben, megértésben és boldogságban gazdag ünnepeket kívánok mindenkinek! 

https://www.facebook.com/marica.fejervari

Fotó: Dívány.hu