Ha akarjuk ha nem, olykor belecsúszunk a játszmázásba. Ha nem mi genergáljuk, akkor is részt veszünk benne. Az, hogy melyik drámai szerepet választjuk, gyermekkori élményeink határozzák meg. A szerepek váltakoznak, de van egy határozott "kedvenc", amelyiket észrevétlenül, alattomos módon "szívesebben" eljátsszunk. 

A kapcsolatainkban Dr. Stephen Karpman pszichiáter - a drámaháromszög modell megalkotója - szerint három szerepet játszunk: Az Üldöző, az Áldozat és a Megmentő. Ezeket a szerepeket azért vesszük fel, mert leggyakrabban nem a valódi érzéseink szerint működünk, hanem a hiedelmeink, a világról, és önmagunkról kialakult téves feltételezések alapján. 

De nézzük, hogyan is néz ki a dráma játszma egy konkrét, gyakran előforduló eseten keresztül. Ehhez, egy hétköznapi párt választottam: Kata és János 28 éve házasok. Kata válni akar. 

Kata: Elegem van! Nem bírom tovább! Nekem ez már sok! Mindig én csinálok mindent, mosok, főzök, takarítok, dolgozom, gyereket nevelek, háztartást vezetek. Elég volt. János nem néz semmibe, egy kedves szava nincs hozzám soha, nem értékeli, hogy mennyit teszek a családért, hogy ő mindig nyugalomba jöjjön haza és minden rendben legyen. A családi béke kedvéért elviseltem a bunkóságát, a tiszteletlenségét, és hogy mennyi fájdalmat okozott nekem. Ja, most egy ideje nem is dolgozik, itthon van egész nap, és még eltartani is nekem kell. Iszonyú teher, hogy őt is folyton ki kell szolgálni, és cserébe csak érzéketlenséget, durva megjegyzéseket és cseszegetést kapok... És ez így megy hosszú évek óta. Mindig azt látja, mi nem jó, mi nincs kész, mit kellett volna még csinálnom... De elvárja, hogy legyek hozzá kedves, és türelmes. Befejeztem. Belefáradtam. A gyerekek felnőttek, nekem ő már csak púp a hátamon. Nem bírom már elviselni, de sajnálom. 

János: Én ezt nem értem. Fogalmam sincs, mi baja az asszonynak, nem is veszekedtünk. Ő meg egyszer csak bejelenti, hogy válni akar. Én eddig azt hittem, minden rendben van, jó házasságban élünk, és kiderül kamu az egész. Hogy csak azért van velem, mert sajnál, és egy megtűrt személy lettem a háznál, akit úgy kell elviselni. Most mit csináljak?! Jó, tudom, hogy vannak hibáim, de azt gondoltam elfogad így, ahogy vagyok... Hazugság az egész. Légvárat építettem. Csak tettette, hogy szeret. Hogy lehet ezt évekig eljátszani egyáltalán?! Miért nem mondta, hogy neki nem jó így vagy úgy...?! Évekig hallgat, és most egyszerre csak rámzúdítja az egészet azzal fűszerezve, hogy elhagy. Méghogy ő a családi béke kedvéért volt kedves és türelmes... Nem gondol bele, mit tesz így a családdal?! Hányszor mondta az évek alatt, hogy "Drágám minden rendben, elnézem neked, mert szeretlek!" És tessék! Kiderül, hogy csak a családi béke miatt csinálta. Nem lehetett volna ezt megbeszélni? Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen?! Úgy vagyok beállítva, mintha egy semmirekellő alak lennék, pedig korábban én is sokat dolgoztam, és volt, hogy én tartottam el őt is és a gyerekeket is. Igaz most nincs munkám, de emiatt máris ki kell rúgni?! Miért nem engedi, hogy helyre hozzam?! Bármit is csináltam, az nem lehet olyan súlyos, hogy ne kapjak egy esélyt... Ha belegondolok mással se lett volna neki jobb, őt csak én tudtam igazán kezelni... 

Nos... Mindkét félnek a saját szemszögéből nézve igaza van...! Elgondolkodtató történet. 

Az Üldöző, az Áldozat és a Megmentő drámaháromszögéből nézve elsőre úgy tűnik Kata az áldozat. Ha a János szavait olvassuk, János az áldozat. 

A Kata kezdőpozíciója azonban nem az Áldozat szerep, hanem a család Megmentője. Később válik Áldozattá, amikor már úgy érzi, tehetetlen a férje viselkedése ellen, és csak tűr, amit ha tovább csinál, felemészti őt. János hozzáállása Katához, Katát mártírrá teszi, hisz feláldozta az életét. János alapból Áldozatként tekint magára, amiért szerinte nem ő a hibás, hanem a feleség okozta hibáztatás. Így lesz az áldozati Jánosból Üldöző. 

Az Üldöző jellemzője, hogy leginkább csak saját magára figyel, önérvényesítő. Klasszikus agresszor szerep. Az a kiindulási pontja, hogy a másik nem tudja megfelelően kezelni a helyzetet, és érvényesíteni magát saját szempontok alapján. Nem érdekli a másik értékrendje, másokat alsóbbrendűnek lát, akiket le akar és kell győznie,  és a méltóságukat is igyekszik aláásni. János a felesége hibáztatásai okán játssza ezt a szerepet. Ennek hátterében olyan gyermekkori sérelmek állnak, amikor a gyermeket megszégyenítették, lealázták. Kezdőpozícióként azt választotta, "hogyha nem vagyok elég erős, engem tipornak el, de inkább én tiprok el másokat."

Az Áldozatnak kétféle típusa van, az egyik az alávetett (szubmisszív) áldozat, a másik a lázadó áldozat. A szubmisszív áldozat elfogadja a szerepét, beletörődik, hogy nincs más választása, csak, hogy áldozat legyen. Bizonytalan, és kételkedik önmagában, kiszolgáltatottnak érzi magát, nem is akarja, nem is tudja megváltoztatni ezt a szerepet... Ez akár évekig, évtizedekig fennállhat. Kata évekig ebben a szerepben volt. Neki nagyobb biztonságot adott az ismert rossz, mint a váratlan és új élethelyzet. Akik kívülről látják ezt, értetlenül teszik fel a kérdést, Úristen, miért marad benne valaki egy ilyen kapcsolatban?! Mikor már teljesen tönkreteszi magát... Az alávetett áldozat úgy érzi, nem képes ezen változtatni, nincs eszköztára hozzá. Úgy nyugtatja magát, hogy mondvacsinált indokokat keres a pozíciója megváltoztathatatlanságára: "Ez a sorsom", "Mások is így élnek" , "Ezt legalább már ismerem".

A lázadó áldozat ezzel ellentétben nem akar beleragadni ebbe a szerepbe, ki akar törni belőle. Alapvető különbség, hogy nem fogadja el az áldozat szerepet. Kata egyszercsak, egy új munkahely, és új emberek hatásásra, mint a Skynet a Terminátorban, öntudatára ébredt, és ki akart lépni ebből a szerepből... Cselekvésre szánja el magát, keresi a kiutat.

Mindkét típusú áldozatnak alacsony az önértékelése, igen kevés az önbizalma, értéktelennek érzik magukat, akiket a tenni nem akarásuk miatt büntetni kell. Ezért keresnek maguknak egy Üldözőt, aki jól megbünteti és megalázza őket azért, mert ekkora semmirekellő, vesztes alakok. Más esetben olyan Megmentőt keresnek, akik megoldják helyettük a problémákat, vagy erre várnak folyamatosan, ilyen partnerre... És emiatt a várakozás miatt maradnak egyedül és ragadnak bele az áldozat szerepbe. 

A Megmentő jellemzője, hogy lehet valódi segítő is, pl. egy pszichológus, terapeuta, tehát nemcsak párkapcsolaton belül kapcsolódhat be a harmadik szerep. A Megmentő és az Üldöző abból a szempontból azonos, hogy mindketten úgy érzékelik, hogy az áldozatnak segítségre van szüksége, mert egyedül nem képes a helyzet kezelésére. A Megmentő mártír is egyben (Kata), aki miközben az Áldozat segítségére siet (János), annak hálátlanságából eredően ő maga is áldozattá válik. Gyakran a megmentőre akkora segítői teher szakad, hogy aztán neki is segítségre van szüksége. Azok áldozatául esik, akiknek az egész életét szentelte, és akikkel egész életében törődött. 

A helyzetelemzést tovább bonyolíthatja ha vannak gyermekek a családban. Gyakran a játszmák valódi elszenvedőjéből, az áldozat gyermekből válik Megmentő, aki a sérelmek hatására később Üldözői szerepet vállal majd a párkapcsolatban. A Megmentő gyermek annak a félnek a pártjára áll, akit az Áldozat szerepében lát.

Másik Megmentő szerep, ha egy harmadik fél lép be a házasságba, azaz valamelyik félnek külső kapcsolata, szeretője lesz. A szeretők gyakran felveszik a segítő szerepét, ezzel is függésben tartva az amúgy is segítségre szoruló Áldozatot (pl. férjet). Ha a kapcsolat esetleg nem a szerető elképzelései szerint alakul, pl. a férj mégsem lép ki a házasságból, a Megmentő szerető áldozatnak érzi magát, míg az Áldozat férj pedig Üldöző lesz ebben a kapcsolatban. A házasságban ekkor a férj válik ismét Áldozattá, a feleség pedig Üldözővé, majd ezek a játszmák folymatosan cserélődnek és váltakoznak addig, amíg az egyik fél meg nem (unja) szakítja. 

Amin érdemes elgondolkodni, ha bele is megyünk a játszmákba, hogy mivel lehet minket belerángatni? Melyik a kedvenc szerepünk a három drámai szerepből? 

Kikerülni a játszmákból úgy lehet, ha először is felismered, hogy benne vagy. Fontos, hogy a saját szemszögéből nézve mindenkinek igaza van. Majd gondold át, mit tanultál ebből a helyzetből, vagy mit kell belőle tanulnod? Hogyan érint ez téged, milyen érzelmeket vált ki belőled...? Melyik életpozícióból indulsz? (én oké vagyok +, te nem vagy oké - ezek melyik kombinációja?) Bármi is jöjjön, düh, harag, szenvedély, engedd ki, és engedd meg magadnak ezeket az érzéseket. A tetteidért vállald a felelősséget. 

Ha valóban játszmamentesen szeretnél élni, akkor kommunikáld az igényeidet, szükségleteidet asszertív módon és világosan, egyértelműen a társad felé. Ebből baj nem lehet. Ha a másik szeret drámázni, és valójában ez tartja össze a kapcsolatot, akkor a játszma megszakítása akár a kapcsolat végét is jelentheti. 

A kedvenc szerepünket a metakommunikáción keresztül el is áruljuk... Így a másik pontosan tudja, mivel lehet minket csőbe húzni. Eric Berne szerint olyan, mint egy trikófelirat - amire elöl van ráírva, hogy milyen csalira harapunk rá egykönnyen (bekaptad a horgot), hátulra pedig, mi lesz a játszma végkimenetele. Például egy klasszikus: "Nem lehet senkiben sem megbízni (ez van elöl) - tehát bennem sem" ( ez pedig hátul). 

Kata és János esetében is a fenti kérdések segítenek tisztázni a pozíciókat, valamint kilépni a játszma bűvköréből. 

Ha rájössz mit tanultál belőle, legközelebb megkímélheted magad egy jó kis drámázástól... A játszmáknak mindig az Áldozat szerep a vége... 

Források: Eric Berne Tranzakcióanalízis, Stephen Karpman Drámaháromszög, BME hallgatói anyag

Kép: Játszmák nélkül felelősen Facebook csoport