Ez a mondat nem egy férj szájából hangzott el, hanem egy feleségéből, aki a minap arról számolt be nekem, hogy a férje már nem kívánja, az intimitás teljesen megszűnt közöttük. Kétségbeesetten fordult hozzám.

Fotó: pinterest.com

A feleség 30-as évei elején járó dolgos, házias nő, 2 óvodáskorú gyermek anyukája, a férj közeli 40-es szabadúszó vállalkozó apuka. A férj idős szüleivel élnek közös háztartásban. A feleség a saját munkáján kívül a férj vállalkozásába is besegít, nélküle a férj egy lépést sem tesz sehova, a saját dolgát se csinálja önállóan, mindenbe bevonja a feleségét.

Régóta együtt vannak. Szeretik ugyan egymást, de az ágyban úgy fekszenek egymás mellett, mint két idegen. Mindketten a telefont nyomkodják, vagy a tv-t nézik, egymáshoz sem szólnak. A feleség rendezi a családot, a saját munkáját, a háztartást. Emellett a férj mindenhez igénybe veszi, amit csak lehet, rá hárít, és rá tol, tekintet nélkül arra, hogy a felesége éppen akkor mit csinál. Mire mindennel végez a feleség, késő este van, és nemhogy szexelni nincs ereje, de még pislogni is alig tud. A nő reggel korán ébred, a gyerekekhez szinte minden éjszaka fel kell kelni, a férj késő éjjelig tv-t néz, ami őt a nyugodt alvásban zavarja, így ki sem tudja pihenni magát, emiatt állandóan fáradt. 

A feleség szeretne ezekről beszélgetni, egy kis énidőt kapni, magával is foglalkozni (olvasni, pihenni, feltöltődni…), de esélye sincs. Próbálkozik, de süket fülekre talál. Mindig csak a kifogás, felelősségvállalás nélkül.

"Esténként a férjem csak fekszik az ágyban, és nyomkodja azt a k…a telefont. Ha hozzá szólok, nem is hallja, olvas tovább, chatel, nem is válaszol. Majdnem elsírom magam, de visszafojtom."  Idézet a feleség elmondásából.

El tudjátok képzelni, milyen idegtépő lehet nap, mint nap így lefeküdni…? Abban a megsemmisítő érzésben, hogy "a férjem már nem kíván, hozzám se nyúl, már nem is érdeklem, beszélgetni se akar velem… Olyan vagyok itthon, mint egy cseléd, egy rabszolga. Nem segít semmiben, csak elvár… ő is és a szülei is. Mintha csak azért lennék itt, hogy kiszolgáljam őket."

Ez lehet negatív szülői minta is, a férj gyermekkorában a szüleitől is ezt látta, hogy az anyja kiszolgálja az apját. Ebben szocializálódott. A feleség - az anyja mindenben alárendeli magát a férje akaratának, folyton ugráltatva van, így a felnőtt férj is ezt a családi modellt követi, azaz ugráltatja a feleségét, semmibe véve annak igényeit. Ilyen esetben egyéni terápiára van szükség, hogy felgöngyölítsük a szálakat, és megnézzük, honnan ered ez a viselkedési minta, amit akár hipnoterápiával át is tudunk transzformálni.

"Örülnék, ha Te is kivennéd a részed a házimunkából, Miért gondolod, hogy csak az én feladatom pl. a mosogatás, vagy a kávéfőzés, vagy bármi más?! Ha a telefont tudod nyomkodni, akkor a háztartási gépeket is be tudod kapcsolni. A legelkeserítőbb, hogy meg sem kérdezi, miben tudna segíteni… már a gesztus is jólesne… De sajnos fel sem éri ésszel." 

Fotó: iStock

Emiatt nem is tartja a feleség a férjét önálló férfinak, és nincs, amiért felnézzen rá, nem vállal felelősséget semmiben, ő sosem hibázik… Olyan, mint egy gyerek, akivel mindenhová menni kell, és mindig fogni kell a kezét. Nem érzi magát nőnek mellette, és úgy érzi nincs igazi társa. A nő egyedül van a kapcsolatban, egyedül viszi a terheket. Minden nap így telik el, ezzel a nyomasztó, tehetetlen érzéssel, és állandó kérdéssel a fejében, „Mit csináljak, hogy jobb legyen, mit tegyek, hogy odafigyeljen rám?”

Nők ezrei élnek így. Ettől függetlenül jól elvannak, segítik, támogatják egymást, beszélgetnek minden másról… De az igazi problémákat a szőnyeg alá söpörik, és csak felszínes kommunikáció folyik közöttük. A feleség szeretne ezekről beszélni, és rendkívül nyomasztja, hogy nem tehet ellene semmit, mivel a férj nem hajlandó meghallani a kéréseit.

A férj mindeközben meg van győződve arról, hogy a tenyerén hordozza feleségét, nála jobb dolga senkinek sem lehetne, arany élete van, hisz megvan mindene, amit csak kigondol. A feleség ennek pont az ellenkezőjét állítja.

A férj szeretné, ha csinosabban, divatosabban öltözne a felesége, nőiesebb és kívánatosabb lenne, kezdeményező, lenne szex, és nem hivatkozna folyton arra, hogy fáradt, hisz még fiatal… A férj ezt a megfáradt nőt leharcoltnak látja, és nem kívánja már… A feleség valóban fáradt, és a férj nem érti miért?? Nem kap sem odafigyelést, sem megbecsülést… Annyi tiszteletet sem, hogy a feladatok egy részét a férj átvállalja.

Mit tehet a feleség, hogy a férj meghallja a kéréseit?

A férfiak többnyire csak akkor kapnak már észbe, mikor a feleség közli otthon, hogy el akarok válni.  

Sok nő hiába jelzi és mondja éveken keresztül, hogy mit szeretne, a férfi mégsem érti. Amikor a nőnek elege lesz, és úgy dönt, hogy kilép a kapcsolatból, a férfi hirtelen összekapja magát, de gyakran akkor már késő. Mire a férfihoz eljut, hogy tényleg probléma van a kapcsolatban, addigra a feleség már elutasítóvá és hideggé válik. Akár össze is jöhetett egy másik férfival, aki megadja neki mindazt, amit a férjétől nem kapott meg, és vissza sem akar térni az alap kapcsolatához. A feleség haragszik magára, mert a kilépés ellenkezik az elveivel, és haragszik a férjére, aki miatt ez az egész történt.

A megoldás, hogy konkrétan fogalmazzuk meg, mit szeretnénk, mivel a társunk se nem gondolatolvasó, se nem látnok. Ha nem tudja pontosan, mit is akarunk, simán félreértésekre adhat okot. Tehát ha pl. azt szeretnéd, hogy jobban figyeljen rád a férjed, akkor fogalmazd meg konkrétan, miben is nyilvánuljon meg ez az odafigyelés… Mosogasson el hetente 1-2x, kérdezze meg hogy vagy, milyen napod volt, főzzetek közösen, stb…?

Most azt gondolod magadban, hogyha ezeket mondani kell, már régen rossz! Nem!

Neeem, a másik nem éri fel ésszel ezeket, mert neki ugyanis, az ő szótárában mást jelent az odafigyelés, mint Neked! Gondold csak végig… A férjed úgy érzi, a tenyerén hordoz, azaz őszerinte odafigyel rád, Te pedig úgy érzed, szerinted egy tejbetök, mert semmit sem segít, nem figyel rád, és semmibe veszi az igényeidet.

Ne általánosságokat fogalmazz meg, hanem pontos „használati utasítást” adj magadhoz, hisz ha Te sem tudod elmondani, mit szeretnél, akkor a másik mégis honnan tudja?

Továbbá, ha azt mondod neki, mit NE tegyen, pl. Ne nyomkodd már mindig azt a kva telefont, abból nem fogja tudni a másik, hogy mit TEGYEN, csak, azt, hogy mit NE! Ebből nem fog kiderülni az igényed, ezáltal meg sem fog valósulni. Ezt a másik ideges kritikának érzékeli, és inkább a bántást hallja ki belőle, mint azt, hogy Neked valamilyen igényed van.  

Jó lenne, ha már végre Te is csinálnál valamit itthon!

Ezzel a kijelentéssel inkább leértékeled a párodat, és szintén nem derül ki belőle, mit is szeretnél valójában. Ehelyett megkérheted a társad, hogy porszívózzon ki, vagy mutasd meg neki a helyes teregetés szabályait.

Nem baj, ha már mutattad, és szóltál neki ezerszer, de mégsem jutottál célba, mert nem csinálja. Nagy valószínűséggel nem fogalmaztál eléggé konkrétan. „Tedd a cipődet a helyére!” Lehet, neked a cipős polcon van a helye, neki meg az előszobában, ezért köt ki mindig ott.

Fontos, hogy egyszerre csak egy dolgot kérj tőle! Kevesebb így a nyomás rajta, könnyebben tudja teljesíteni is, és jobban oda is tud arra az egy dologra figyelni.

 Mit tehet a férj?

Először is, hallgassa meg a feleségét! Arra figyeljen, AMIT mond.

Elég nagy gáz van, ha a feleség folyamatosan ugyanazokról a dolgokról fejezi ki az elégedetlenségét, és a férj nem foglalkozik ezekkel… Aztán csodálkozik, ha egy napon lelép egy másik pasival. Az általános reakció az, hogy a férfi hallgat, elvonul, és tovább csinálja azt, amit eddig.

„Ne nyavalyogj már annyit! Neked semmi se jó! Miért, Te figyelsz rám?!  Idézet a férj elmondásából. Ezek szoktak mentegetőzésképpen elhangozni, és a férj úgy gondolja, hogy a panaszkodásnak, hisztinek szerinte semmi alapja sincs.

Érdemes elgondolni a férjnek, lehet, tényleg nem jól csinálok valamit?! Vajon miért mondja ezeket a feleségem? A támadás helyett vizsgáld meg, miben hibáztál, miben kellene kicsit változtatni, hogy a párod elégedettebb, és kiegyensúlyozottabb legyen. Miben tudnál neki segíteni, könnyíteni a hétköznapi terheken… Nézz szembe saját hibáiddal és vállald a felelősséget, ha elrontottál valamit.

Valóban figyelj oda a feleséged szavaira, és hallgasd végig, vedd figyelembe az igényeit.  Ha arra kér, hogy segíts be a háztartásba, pl. mosogatni, vagy vacsorakészítéshez hámozd meg a krumplit, ne a kifogásokat keresd, (és a telefont nyomkodd XD),  hanem halld meg, hogy segítségre van szüksége!

A mai Nő, amit tud, egyedül megold, és megcsinál! Ettől függetlenül értékeli, ha egy férfi férfiasan viselkedik, ugyanis ettől (is) érzi magát nőnek. Pl. ha bevásárláskor nem a telefont nyomkodod, és csak kullogsz az asszony után, hanem segítesz tolni a kosarat, részt veszel a vásárlásban, ha már ott vagy…  közösen is ki lehet találni mi kerüljön a kosárba, és te cipeled a szatyrot, nem a feleséged…

Ha a feleséged valamivel elégedetlen, a párkapcsolati béke érdekében kutya kötelességed odafigyelni rá, komolyan venni azokat, szembenézni a hibáiddal, és mindent megtenni azért, hogy kijavítsd azokat.

Ha odafigyelsz a párod igényeire, és a tőled telhető módon igyekszel is teljesíteni is azokat, akkor a végeredmény, egy elégedett, boldog, kiegyensúlyozott, aktív feleség lesz, aki még szexelni is akar!

Fontos azonban, hogy mindenkinek vannak hibái, senki sem tökéletes. Te sem, és Én sem vagyok az! Vannak olyan dolgok, amelyeken nem tudunk változtatni. Ha ezeket el tudjátok fogadni, akkor kevésbé fogjátok magatokat elégedetlennek, becsapottnak, és boldogtalannak érezni.