A minap egy olyan anyukával beszélgettem, aki a hozzataplalas_egeszsegesen Instagram oldal létrehozója. László Vivien megosztotta velem, hogy az Instagram oldalán milyen kérdésekbe és problémákba ütköznek a szülők a BLW (baby-led weaning, magyarul igény szerinti hozzátáplálást jelent) alapján történő étkezés kapcsán, mivel ő is a BLW táplálkozás híve.

A párterápián gyakran visszatérő probléma az anyós-meny konfliktus, nem lehet nem beszélni róla, nem ritkán a házasság is rámehet.

Vivien elmondása szerint a legtöbb vita abból adódik, hogyan is kéne etetni a babát. Az újdonsült anyukáknak manapság teljesen más elképzelésük van a hozzátáplálásról, mint az édesanyjuknak/anyósuknak, és ez jelentős konfliktusforrást okoz. Ezért Vivien abban kérte a segítségemet, hogyan lehet a családdal, házastárssal, anyukával, anyóssal megértetni azt, hogy a gyerek másképp étkezik. A BLW lényege, hogy a baba önállóan, magától eszik, ő választja ki, hogy az ételnek melyik összetevőjét szeretné megkóstolni először (nem püréket és turmixokat, hanem darabolt ételeket). Továbbá csak egészséges és friss étel kerülhet a tányérra. Ezzel nem is lenne semmi probléma, hisz egy babáról van szó, aki még most fedezi fel az ízeket, az ételek állagát, illatát, színét.

A BLW étkezésbe nem fér bele a cukor, az adalékanyagok, valamint a tartósítószerek. Ez a családon belül, főleg a nagyszülőkkel, gyakori konfliktushoz vezet, mivel a nagymama előszeretettel kényezteti a gyereket édességgel, és különböző, egészségtelen nassolni valókkal, hiába lett korábban megbeszélve, hogy azt nem szabad. Ez a konfliktus nem ritkán olyan súlyossá eszkalálódik, hogy a szülők erősen elgondolkodnak, hogy vigyék-e még oda a gyermeket... Emiatt óriási harcok dúlnak a családban. 

Vivien a követői által feltett kérdésekre is szeretett volna választ kapni. Ugyanis a szülők úgy érzik, hogy a nagyszülő (leggyakrabban az édesanya és az anyós) aláássa a tekintélyüket a gyerek előtt azzal, hogy felrúgja a megbeszélt szabályokat. Pl. nem eszik csokit, túrórudit a gyerek, hanem gyümölcsöt fogyaszt édesség gyanánt, ennek ellenére a nagyi mégis odaadja a csokit, dörmit, kukit.

Ha az otthon megszokott étrend felborul és a szabályok felrúgása gyakran megtörténik, akkor csökken a szülők és a nagyszülők között a bizalom, ami igen káros a családi kapcsolatokra.

Szinte versengenek a gyermek szeretetéért, ki tud többet, mást adni. Amit otthon nem szabad, azt a nagyinál lehet, mert a nagyi mindent megenged. A szülők ezt hátbatámadásnak érzik, és csalódottak, hogy nincsenek tiszteletben tartva a kéréseik. Anyai/apai mivoltjuk teljesen semmibe van véve, be vannak csapva és visszaéltek a bizalmukkal. Valóban nehéz meghúzni a határokat, de nem lehetetlen. 

Érdemes szem előtt tartani, hogy a nagyszülő mind ezt szeretetből teszi, nem azért mert ártani akar az unokájának, és az ő saját felnőtt gyerekének.

Vivien kérdései a következők: 

Hogyan érvényesítsék az anyukák az akaratukat? Miért van az, hogy a saját édesanyámmal harcolnom kell?

Nem csupán generációs különbségről van szó, hanem szerepbeli eltérésről is. Amikor megházasodunk, a párunk családját is megkapjuk vele.

Elég nehéz azokkal az anyákkal/anyósokkal szemben akaratot érvényesíteni, akik úgy érzik ők mindent jobban tudnak, és joguk van beleszólni a gyerekük házas életébe. Az is állhat a háttérben, hogy nem tudták elengedni a gyereküket, lányukat/fiukat és így akarják megtartani a pozíciójukat. Tisztázni kell a szerepeket, kinek hol a helye, és miben merül ki a nagymama szerep... Ki mit vár el a másiktól.

Azok a nagyszülők, akik nem tudják tiszteletben tartani a gyermekük határait, az unokán keresztül próbálnak kompenzálni (általában azt, amit ő szülőként nem adott meg a gyerekének), illetve a saját gyermekkori szükségleteik hiányából cselekednek. Magyarul azt adják, amit ők nem kaptak meg, amire nekik is szükségük lett volna, amire vágytak.

Azzal, hogy a gyereke felnőtt, és kirepült elég nehéz egy anyának megküzdeni. Lehet úgy érzi már nem fontos, nincs szükség rá. Életkortól függetlenül. Ezért lényeges, hogy az újdonsült anyós, későbbi nagymama találjon magának olyan elfoglaltságot, amiben az örömét leli, és leköti a figyelmét. Tanuljon valamit, találjon új hobbit, stb... A fiatalok pedig hadd éljék a saját életüket. El kell fogadni, hogy majd szólnak, ha tanácsra, vagy segítségre van szükségük. 

A fiataloknak meg kell húzni a határokat, és be is kell tartatni azokat! Bátran mondjanak nemet, ha úgy érzik, nekik ez nem fér bele az általuk elképzelt nevelési értékrendbe. Hangsúlyozzák ki, hogy szeretik, tisztelik őt, és értékelik, hogy tanácsot szeretne adni, de engedje meg nekik, hogy eldöntsék, hogyan oldják meg az adott problémát. 

Ez nem azt jelenti, hogy semmit nem kell megosztani a nagymamával, és mindenben ellent kell mondani. Mivel a nagyszülő értelemszerűen más korban volt gyerek, más értékrendet, más ételeket és más normákat, mintákat hozott magával, mint a gyermeke és az unokája, ezért másképp, az ő mintája, szabályai, elvei szerint szereti az unokáját. Ezért célszerű konkrétan megfogalmazni az elvárásokat, igényeket, szükségleteket a nagyszülő számára, minden bizonnyal ő másképp érti. 

Van jogom felülbírálni a család véleményét? (pl. szerintük egy csoki nem okoz bajt)

A véleményüket nincs jogod felülbírálni, de a viselkedésüket igen! Meg lehet kérni őket, hogy tartsák tiszteletben a ti elveiteket a házastársaddal. Ne rúgják fel az általatok legjobbnak vélt szabályokat, amit a baba érdekében hoztok. Meg lehet kérni őket, hogy ne rontsák el a viselkedésükkel a közöttetek lévő JÓ kapcsolatot (ha nem jó a kapcsolat, akkor is megelőlegezzük a bizalmat ezzel a kijelentéssel), hanem mutassanak jó példát a kisgyermek számára.

Mi történjen akkor, ha a szerepek tisztázása, a határok felállítása után sem változnak a dolgok?

Ha nem történt semmi változás, akkor kommunikációs hiba van a dologban. A határok meghúzása, és a szerepek tisztázása nem lett mindkét fél számára egyértelműen kommunikálva. Ki mit vár el a másiktól, milyen igények szükségletek kielégítésének fontos teljesülnie mindkét oldalról.

Tehát ezeket célszerű alaposan átbeszélni. Ha ezek után sincs semmi változás, és sehogy sem lehet kompromisszumot kötni, akkor kíséreljétek meg a kommunikációt újra és újra. Ha akkor sem megy, sajnos a távolságtartás lesz a megoldás. Ez lehet átmeneti is, ne végletekben gondolkodjatok, és semmiképp se ez legyen az első javaslat, mint érzelmi zsarolás.

Itt is fontos elismerni, hogy milyen fontos a nagymama szerepe, mennyire szeretnék, hogy a jó kapcsolat fennmaradjon. Kérjük meg, hogy más szeretetkifejezési módot válasszon, ne az édességgel való "tömést". Töltsön minőségi időt az unokával, tehet érte szívességeket, vehet neki hasznos dolgokat.

Mit tegyek, ha a férjem sem vállal szerepet ebben az életmódban? Elvárhatom egyáltalán tőle?

Igen, elvárható a párodtól, hogy partner legyen ebben, hisz az étkezési szokások kialakítása is ugyanúgy a gyermeknevelés része. Ha neki eltérő gondolkodása van ebben, akkor üljetek le, beszéljétek meg, hogy mi alapján ragaszkodik ehhez a szemléletmódhoz, miért éppen emellett foglalt állást? Mi a jó neki, és mi a jó a babának abban, ha azt az elvet követitek, amit ő gondol (szeretne)? Aztán megkéred, hogy hallgasson végig téged is, és utána mondjon véleményt. Fontos, hogy a párod is támogasson ebben, ez növeli a köztetek lévő bizalmat és harmóniát visz a kapcsolatba az egyetértés. 

Ha nem a saját rokonommal van baj, hanem a társaméval, az én dolgom a határhúzás, vagy a társamé?

Egyértelmű, hogy a társadé. Te pedig teljes mellbedobással támogatod őt ebben. Sőt, a legjobb, ha a saját rokonaiddal szemben is a társad lép fel. Akár az édesanyáddal szemben is (ez rejtetten erősíti a nő-férfi szerepeket a kapcsolatban). Nem a te feladatod a "harc". Régen sem a nők indultak csatába.

Párterápián tapasztalom, hogy a legtöbb nőnek az az első számú baja a párjával, hogy nem áll ki mellettük... Hát tessék, itt a lehetőség bizonyítani a férfinak. Ugyanakkor érdekesek vagyunk mi nők is... Elvárom, hogy kiálljon értem, de amikor kiállna, akkor jön a feminizmus, nem akarom, mert én is ki tudok állni magamért. XD

Igen... Utána meg panaszkodnak a nők, hogy a férjük, párjuk nem áll ki mellettük.

Hogyan kezeljem az engem ért negatív kritikákat? (Pl. a gyermekkor része a napi édesség, te pedig ezt nem adod meg)

Furcsa lesz, amit mondok, de egyetértéssel. Ugyanis akivel egyetértesz, azzal nem lehet vitatkozni, mert nincs min. Emeld ki azt, amiben tényleg egyetértesz. Pl. érts egyet vele abban, hogy igen, igazad van, a te idődben valóban így volt, hogy minden nap ettünk édességet, hisz ez is egyfajta szeretetkifejezés volt.

Ha egyetértesz a nagymamával, könnyebb a te oldaladra állítani. Már nem akar vitatkozni, nem lesz dühös rád, amiért ellentmondtál neki. Így szépen el tudod magyarázni, szintén megelőlegezve a bizalmat, hogy mennyire örülsz, hogy ilyen türelmes és együttműködő. Ha pozitívan felépíted a másikat, ciki lesz neki erre rácáfolni. Azzal magának is azt bizonyítaná, hogy ő nem türelmes és nem együttműködő. Az emberek nem akarják megváltoztatni a róluk kialakul pozitív képet.

Ha veled egykorú az illető, aki ebben kritizál, vele is érts egyet. Hangsúlyozd ki, hogy igen ebben igazad van, hogy a mi gyerekkorunkban ez így volt és milyen szuper, hogy egészségesek vagyunk. Bőven ki lehet bontani a témát. Most pedig milyen jó már nekünk, hogy szabadon eldönthetjük, mit adunk a gyereknek. Fontos, hogy ne dühösen és ne sértődötten reagáljunk ezekre a kritikákra. Az eltérő értékrend okozza a feszültséget. Ne vedd bántásnak, ha a másik nem ért egyet a BLW-vel, hisz te sem értesz egyet a hagyományos étrenddel.

Tehát a stratégia a következő, ez alkalmazható egyéb konfliktus esetén is.

1. Egyetértés, pozitívmegerősítés
2. Kérés
3. Egyetértés, pozitív megerősítés

Engedjem el mások meggyőzését? (Pl. magyarázkodás, miért almát eszik a gyerek?) 

Persze, engedd el nyugodtan. Senkinek sem tartozol magyarázattal, senkinek semmi köze hozzá, miért úgy eszik a gyerek, ahogy, és miért azt eszik, amit. Nem tartozik senkire (nyilván a bölcsőde, óvoda ez alól kivételt képez, ott jó ha tudják, mi a helyzet).

Allergiásként én is sokszor magyarázkodtam korábban, hogy ezt vagy azt miért nem eszem meg. Azt eszem meg, ami belefér az étrendembe (és ebben minden benne van, lehetek allergiás, diétázom, beteg vagyok). Ezzel az egy mondattal reagálok. 

A szülők, nagyszülők és a barátok úgyis tudják, hogyan étkezik a család, milyen táplálkozási szokások vannak, így jó esetben nekik már nem kell magyarázkodni. 

Mi a sikeres szülő-nagyszülő-gyermek kapcsolat titka?

Az első dolog, tisztázni, hogyan működik a család, milyen értékrendet képviseltek az élet különböző területein. Tehát az egészség, táplálkozás, gyermeknevelés, szabadidő, stb. terén.

A második dolog ennek az egésznek a kommunikációja, tisztelettel, szeretettel, empátiával, hisz a nagymama is ember, felnevelt titeket, megérdemli a tiszteletet, elismerést, megbecsülést. Éreztessétek vele, hogy fontos része az életeteknek, és továbbra is szeretnétek őt bevonni a közös családi eseményekbe és számítanátok rá. Törekedjetek a konszenzusra, olyan megoldást keressetek, ami mindenkinek jó.

A harmadik pedig, a nagymama nem ellenség, nagyon nagy segítség is tud lenni mindkét oldal megfelelő hozzáállásával. Adjatok pozitív visszajelzést a nagyszülőnek, hogy milyen szuper nagymama/nagypapa és milyen jó és gondoskodó szülő. A pozitív visszacsatolás önbizalmat ad a nagyszülőnek, mert igen, neki is szüksége van, hisz most csöppent bele ebbe a szerepbe, és neki is lehetnek kétségei, vajon elég jól csinálja-e? Ha segítségre van szükségetek, tervezzetek előre, tiszteletben tartva az édesanya/anyós életritmusát is.

Érdemes a saját elvárásaitokat is felülvizsgálni, valóban reálisak-e, van esetleg olyan dolog, amiből ti is tudtok engedni.

A legfontosabb pedig a folyamatos kapcsolattartás. Ez lehet személyesen, telefonon, vagy más módon. A nagyszülő nagyon örül neki, ha tud a hétköznapi dolgokról, ami a család életében történik. Úgy érzi, hogy fontos, még szükség van rá, és a szeretethordói megtelnek örömmel, boldogsággal, amit bőven vissza tud adni a kedvencének, az unokának.  Ezáltal talán átértékeli azt, hogy a továbbiakban ne édességgel kényeztesse a kisgyermeket, hanem más módon fejezze ki a szeretetét.

Összegezve a baba hozzátáplálását illetően is rendkívül fontos, hogy tisztelettel, szeretettel, türelemmel és pozitív hozzáállással forduljunk egymás felé, megfelelően kommunikálva azt, amit szeretnénk.

Beszélgetőtársam, Vivien megosztotta velem, hogy ő nagyon szerencsés a családot illetően, mind a férje, mind pedig a nagyszülők támogatják nemcsak a BLW-vel kapcsolatban, hanem az élet egyéb területén is. Az ő hitvallása: "Hogy egészséges, jól evő babánk csak akkor lesz, ha mi magunk mutatjuk neki a helyes, egészséges utat. Ha a család étkezési szokásai rendben vannak, a gyermekünké is rendben lesz." 

Ebben a cikkben, csak rávilágítani szerettem volna, hogy lehet békésen és feszültségmentesen is rendezni a konfliktust.

Ha neked is gondod van az anyósoddal/édesanyáddal, és nem tudod megbeszélni velük a problémákat (nemcsak az étkezéssel kapcsolatosakat), nem találtok megoldást, nem vezet eredményre a kommunikáció, írj rám messengeren és személyre szabva felállítjuk a megfelelő stratégiát, hogy a folyamatos konfliktusok helyett a ti családotokban is béke és szeretet legyen.

Fotó: csalad.hu