A felelősségvállalás hiánya már-már „népbetegség”. A leggyakrabban a nőket hallom panaszkodni a férfiakra, hogy nem tudnak, nem akarnak, vagy nem mernek felelősséget vállalni szinte semmiért. Sem a kapcsolatért, sem az abban elhangzott szavakért, sem pedig a tetteikért.

Úgy érzed, Neked kell mindent egyedül csinálni, mindent megtervezni, minden döntést meghozni, és a dolgok legnehezebb része is rád marad, a cselekvés, végrehajtás, kivitelezés. A döntés okozta felelősségvállalás is, ami után, ha valami nem úgy sül el, természetesen TE egyedül leszel a hibás is, és jön a már sokszor hallott: HÁT ÉN MEGMONDTAM! Aztán pedig a veszekedések sorozata, majd az inkább csendben levés, visszahúzódás, válás. Hisz tök mindegy, hogy egyedül, vagy együtt, de mégis nélküle kell döntéseket hoznod a közös életetek érdekében. Pedig nagyon fontos, hogy egy irányba toljátok azt a biciklit.

Számomra a felelősségvállalás annyit tesz, hogy a saját élethelyzetem, a véleményem, az elhatározásaim, mind az ÉN döntéseimnek az eredménye. Csakis ÉN vagyok a felelős értük, mert ÉN döntöttem úgy, ahogy. Minden, a legapróbb dolognak is, ami velem történik, én vagyok az előidézője. Akár siker, akár kudarc ér, mindkettőt én okozom!

 A felelősségvállalás hiányának hátterében több dolog is állhat:

• önismereti problémák,
• önértékelési zavar,
• önigazolás
• családi, szülői minta
• nem tudatos elvek
• gyakran elkövetett hibák, amelyek miatt lelkiismeret-furdalásunk van

Önismereti problémák:

Ahhoz, hogy egy párkapcsolat jól működjön, kell egyfajta magabiztosság, határozottság, önmagadba vetett hit, önszeretet. Ha nem bízol eléggé magadban, bizonytalan vagy a tetteidet illetően, gyakran vársz jóváhagyást a másik féltől, a döntésképtelenséged erősödik és nem a hited, a dolgok iránti felelősségvállalásod. Bízz magadban, hogy önállóan is tudsz jó döntést hozni.

Térképezd fel milyen erősségeid és gyengeségeid vannak, erényeid és hibáid, ez sokat segít meglátni milyen is vagy valójában. Ha kell, szakember további segítséget tud nyújtani önismereti témában, hol van szükség erősítésre, és az önbizalmad növelésére. 

Önértékelési zavar:

A folyamatos kritikák, a látható és láthatatlan bántások, vádaskodás, testi-lelki támadások gyengítik az önbecsülésedet, és nem győzöl védekezni. Értéktelennek érzed magad, vagy a másik földbe döngölésével szerzel hamis értéket magadnak. A sosem volt, vagy elvesztett önbizalom miatt kisebbrendűség érzésed alakul ki a másikkal szemben és úgy érzed, bármit teszel, semmi sem jó… Nem számítasz sem Te, sem a véleményed. Emiatt később már részt sem kívánsz venni akár egy közös program kitalálásában, akár kisebb-nagyobb volumenű dologról legyen szó.

Helyre kell pakolni magad, hogy értékes ember vagy! Lásd meg magadban a jót, az emberi értékeidet, mert vannak! Tisztában kell lenned azzal, ki vagy, és milyen kincsek rejtőznek benned. Kerüld a megalázó helyzeteket, és ne tegyél meg valamit úgy, ha te emiatt kellemetlen és kényes helyzetbe kerülsz. Fontos, hogy legyen kellő önbecsülésed és tartásod kiállni magadért és a véleményedért még akkor is, ha az eltér a másikétól.  

Önigazolás:

Az állandó játszmák, kritikák és a HÁT DE… UGYE MEGMONDTAMok miatt megtanulsz védekezni, ami egyben már támadás is a másik ellen, őt bünteted a Te hibáidért is. Vádaskodni, magyarázkodni kezdesz, aztán a nem megfelelő viselkedésedet tisztára akarod mosni… AZÉRT CSINÁLTAM, MERT TE…!

Már lassan minden kérdést sértésnek vélsz, és azonnal visszaszúrsz, csak nehogy Te maradj alul.

• Szívem lekapcsoltad a villanyt a konyhában?
• Miért Nekem mondod?! Te is lekapcsolhattad volna!
• Most mi a baj? Én csak megkérdeztem…
• Semmi. Hagyjuk. Hozzám ne érj!!!

A feszültség oka, hogy az önigazoló típusú személy önértékelése mélyebb szinten van, mint a társáé. Ahhoz, hogy ez a feszültség számára kiegyenlítődjön, le kell nyomnia a másikat az ő szintjére. Mivel önmagát nem tudja felértékelni a társához, ezért bármi áron őt kell lehúznia oda, ahol ő van, mert így érzi azt, hogy fölé kerekedett.

Ezután persze nyomaszt ugyan a dolog, ahogy beszéltél és viselkedtél a társaddal, de nem kérsz miatta bocsánatot, a következményeket már nem vállalod. Ezekkel a játszmákkal azt éred el, hogy állandó konfliktus lesz köztetek. Aki önismereti hiányosságokkal küzd, hajlamosabb bűnbakot keresni és a hibáit nem beismerni, ezáltal a felelősséget is hárítani.

Családi, szülői minta:

Felelősségvállalás tekintetében is nagyon fontos, hogy mit hozunk otthonról, mit viszünk bele egy párkapcsolatba. Azok a szavak, mondatok, amiket a szülőktől hallottunk, veszekedési forgatókönyvek, döntéshelyzetben lévő reakciók mind-mind rögzülnek, és hatással vannak a párkapcsolatunkra. Ha a szüleink sem vállaltak felelősséget tetteikért, azaz ment az egymásra mutogatás, és a felelősség hárítása a másikra, ezt a viselkedést fogjuk átvenni, és tovább vinni a kapcsolatba.

Ugyanakkor nemcsak lemásolhatjuk a szülői mintát, hanem az ellenkezőjét is csinálhatjuk, ha felismerjük, hogy az a minta nem építő jelleggel hat az életünkre. Szakember segíthet az események boncolgatásában, az átélt fájdalmak rekonstruálásában, hogy stabilan meg tudjunk birkózni a párkapcsolatban felmerülő nehézségekkel.

Nem tudatos elvek:

Olyan elvekről beszélünk, amelyekről soha nem történt felülvizsgálat, hogy azok hozzájárulnak-e az életünk jobbá tételéhez, vagy sem. Feltétel nélkül elfogadjuk, nem is gondolkodunk rajtuk. Ilyen elvek keletkezhetnek akár a fent említett szülői mintákból is, vagy gyerekkorunk meghatározó szaktekintélyeitől (óvónő, tanár, orvos, pap) átvett alapelvek, továbbá transzgenerációs epigenetika folyamán.

Gyakran elkövetett hibák, amelyek miatt lelkiismeret-furdalásunk van:

Életünk során elkövetünk hibákat… Mindenki! Nemcsak Te vagy Én, vagy a Társad. Több olyan dolgot is teszünk, amit a lelkünk mélyén érzünk, hogy nem helyes, mégis megtesszük. Van, hogy ez csak életünk egy bizonyos területére korlátozódik, van, hogy szinte mindegyikre… Így a gyereknevelés, a pénzügy, vagy a párkapcsolat terén. Amikor már annyi hülyeséget csinálsz, és ráébredsz, hogy ez így nem jó, egyre jobban csökken a felelősségvállalási szinted. Inadba száll a bátorságod, mígnem odáig jutsz, hogy egyáltalán nem akarod vállalni a tetteid következményeit semmiért. Ilyen gyakran elkövetett hibák pl.:

• a szavak, amelyekkel megbántottad a társad, és lelkiismeret-furdalásod van miatta.
• olyan húzások, amelyekkel megbántottad a társad és bűntudatod van miatta
• mulasztások, amelyeket megígértél, de elfelejtetted, vagy nem akartad megtenni a társadnak, és ezzel megbántottad őt
• sérelmek, amelyek még ma is fájnak neki

Ahhoz, hogy rendbe hozd a társaddal a kapcsolatod, vállalni kell a felelősséget a tetteidért. Mindenhol vannak problémák, a látszólag legtökéletesebb kapcsolatban is. De ahhoz, hogy jól működjenek a dolgok, 100%-ig bele kell tenni magad, és 100%-ig a társadnak is! Nem 50-50%! Felelősséget kell vállalni azért, hogy a hétköznapi gondok megbeszélése pozitív végeredménnyel záruljon, és mindent meg is kell tenni ezért, még ha a társad jelenleg ebben nem is partner.

A felelősségvállalás nem önmarcangolás, hanem egy érett gondolkodásmód arra, hogy szembe nézek a cselekvéseim következményeivel és vállalom a tetteim súlyát. Minden, amit teszek, vagy nem teszek, az Én döntésem…