Nekem az adok-kapokról mindig valamelyik Bud Spencer - Terence Hill film jut eszembe... Na nem az egyensúly miatt, hanem a pofonok osztogatása miatt... Megy az adok-kapok oda-vissza... Pont mint az életben...

Van, amikor mi adunk többet, van, amikor mi kapunk többet... A baj akkor van, ha ez az egyensúly felborul. Ez történhet párkapcsolatban, családi, munkahelyi és baráti kapcsolatokban is, amelyek emiatt akár tönkre is mehetnek, és a kapcsolat felbomlásához vezetnek. 

Egy személyes példán keresztül megmutatom az adok-kapok egyensúlyának felborulását, és annak pszichológiai magyarázatát, valamint azt, hogyan állítható helyre.

Nálam jellemzően a baráti kapcsolataimban van felborulva az egyensúly. Jóval többet teszek bele, mint amennyit valójában kellene. Ez gyermekkori minta, ugyanis azt tapasztaltam, hogy csak akkor szeretnek, amikor teszek valamit. A szeretetért cserébe én egyre többet tettem, de visszafelé csak igen keveset kaptam. Így azt éreztem, nem vagyok elég jó, és még többet kell tennem azért, hogy szeressenek.

Valamilyen csoda folytán ha mégis sikerült "jól teljesítenem", "jutalmul" úgy éreztem, hogy szeretnek... Ennek az lett az eredménye, hogy a felnőtt kapcsolataimban is a szeretetért cserébe sokkal többet adok, mint amennyit kapok. (Nyilván az, hogy életet kaptam a szüleimtől, azt nem tudom nekik ugyanígy viszonozni, ezért a gyerekeimnek adom tovább)

Az adok-kapok egyensúlyának felborulása odáig vezetett, hogy a minap, kb. 2-3 hete konfliktusba keveredtem az egyik férfi barátommal, Tamással. Jelentéktelennek tűnő dologról volt szó, szinte félreértés, ami miatt ő annyira megharagudott rám, hogy azóta sem beszélünk. Tamás már többször is követett el olyan hibát ellenem, amivel engem mélységesen megbántott (ő erről tudomást sem vesz, mivel én is megbántottam), én pedig emiatt nem szólok hozzá... Fura módon nem érzem rosszul magam tőle, mint korábban, amikor valamilyen konfliktus miatt nem beszéltünk... Gyerekesnek látszik a dolog, de valójában nem az. Helyreállt köztünk az adok-kapok egyensúlya.

Az ilyen helyzetekben általában úgy szoktam eljárni röviden, hogy önvizsgálatot tartok, és mielőtt a másikat okolnám, megnézem Én mit rontottam el, miben hibáztam. Közben megvizsgálom a helyzetet, és a másik felet, ő miben hibázott. Aztán leülök vele megbeszélni a dolgokat, és kölcsönösen bocsánatot kérünk egymástól. Ezek után helyre is szokott állni a rend. 

Na most ez nem így történt... Talán ez az első alkalom az évek alatt, hogy nem akarok leülni vele megbeszélni a dolgot, mert most érzem úgy, hogy ki van egyenlítve a számla, ugyanis "visszabántottam" őt! Természetesen nem szándékosan!

Az, hogy ki mennyit ad és mennyit kap, az pontosan könyvelődik, úgy a jó dolgok, mint a rossz.

Mielőtt valaki azt hinné, büntetlenül, és az adok-kapok egyensúlyára hivatkozva bármikor bánthatja a másikat, és felmentést kap, azért ez nem így van! Ugyanígy nem ér a végtelenségig kiszipolyozni és kihasználni a másik embert sem! 

Az adok-kapok egyik aranyszabálya, hogy csak annyit adjunk, amennyit a másik viszonozni tud.

Ha én kapok valamit, úgy érzem adós vagyok, és viszonozni akarom. Legalább ugyanannyit akarok visszaadni, mint amennyit kaptam. A legjobban mégis akkor érzem magam, ha egy kicsivel többet adok vissza. Ezért a másik szintén többet akar majd visszaadni, mivel többet kapott, mint adott, és most ő lett az adós. És ez így megy folyamatosan, amíg meg nem áll a folyamat és valaki újra be nem indítja. Ez a dinamika tartja fenn a kapcsolatokat... Egyszer fenn, egyszer lenn...Mint a libikóka.

Ha ez az egyszer fenn, egyszer lenn lendület megáll, akkor ott van vége a kapcsolatnak, az nem tud tovább működni, újra lendületbe kell hozni. 

Amikor egy kapcsolatban nem egyenlő arányban adunk törődést, szeretetet, megértést, odafigyelést, segítségnyújtást, időt, energiát, olyan dolgokat, amiknek a másik örül, és töltődik tőle, akkor felborul ez a dinamika. Az egyik fél érezheti úgy, hogy folyamatosan kihasználják, mert visszafelé nem jön semmi, vagy csak töredékét kapja annak, amennyit ő adott, emiatt megbántva is érezheti magát.

A másik fél pedig, aki jóval kevesebbet adott, mint kapott (hacsak nem a kihasználásra játszik), a sok "adósság" miatt kényelmetlen helyzetbe kerül. Ebből az állapotból vagy kimenekül pl. súlyos megbántással (mint ahogy a fent említett baráti kapcsolatomban történt), vagy rendezi a "tartozását" és elkezd Ő többet adni, és viszonozni a kapott jó dolgokat. 

Dr. Angster Mária szerint: "Minél többet ad és kap valaki, annál jobban belekötődik a kapcsolatba, és annál inkább elveszíti a függetlenségét." Tehát minél többet teszünk bele egy kapcsolatba, odafigyelést, törődést, stb., annál erősebb a dinamikája és annál szorosabbá válik. Ha valaki nem akar kötődni, vagy elköteleződni a másik ember iránt, akkor az a függetlenségéért cserébe csak nagyon keveset akarjon adni és kapni is. 

Nagyon fontos leszögezni, hogy nemcsak jó dolgokat adunk ám egymásnak. Akár szándékosan, akár nem, adunk bizony rosszakat is. Fájdalmat okozuk a másik embernek, megbántjuk, elkövetünk ellene valamit, vagy kínos szituációba hozzuk. Ilyenkor a megbántott fél felülre kerül a libikókán, a megbántó pedig alulra, az etikai szintje lesüllyed. 

Mint ahogy fentebb írtam, Tamás többször megbántott engem, de én mindeddig nem adtam vissza neki. Egy lehetőségem maradt az etikai szint és az adok-kapok egyensúlyának helyreállítására, ha visszabántom Tamást.

Másik aranyszabály, hogy a jóból mindig egy picit többet adjunk vissza, a rosszból pedig kevesebbet.

Ezért valamennyi rosszat visszaadtam neki, de kevesebbet, mint amennyit kaptam, így is számomra elegendő mértékben kiegyenlítettem a számlát. Azt továbbra is hangsúlyozom, hogy ez nem tudatosan és nem szándékosan történt.  

Jelenleg az én szemszögemből nézve, én vagyok a sértett fél, Tamás nézőpontjából pedig ő. Mivel mindketten megbántottuk egymást, és bár a számla ki lett egyenlítve, ez csupán az én lelki egészségemet szolgálja. A kapcsolati dinamika még nem állt helyre, mivel nem mozog a libikóka le s fel. Mindketten arra várunk, hogy a másik egy bocsánatkéréssel beindítsa.

A munkám során az a tapasztalatom, hogy általában tévesen érzik a felek, hogy ki hol tart, ki ad és ki kap többet. Különböző szempontok szerint szoktam vizsgálni a kapcsolatban lévő adok-kapok egyensúlyát. Szinte mindenki úgy gondolja, ő az aki többet tesz bele a kapcsolatba, és azért van felborulva az egyensúly, mert a másik nem tesz eleget.

Miután reálisan felmérem és láttatom a helyzetet, megbeszéljük a további teendőket. Ezek után szinte azonnali javulás tapasztalható a kapcsolatban.

Ha nálatok is megbomlott az adok-kapok egyensúlya, vagy csak kíváncsi vagy, a ti kapcsolatotokban mi a helyzet, és mit kell tenni annak érdekében, hogy jól működjetek, akkor bátran jelentkezz be egy konzultációra. 

https://www.facebook.com/marica.fejervari/

Fotó: Bud Spencer - Terence Hill, ... És megint dühbe jövünk című film