A munkám során nagyon gyakran tapasztalom, hogy a párok elbeszélnek egymás mellett, és nem értenek szót. Ebből aztán óriási viták, rendszeres veszekedések szoktak kialakulni, amit szintén nem tudnak kezelni a párok. A hölgyek panaszai között a két leggyakoribb, hogy "nem figyel rám a párom és nem beszélget velem a párom", míg az urak azt teszik szóvá jellemzően, hogy "folyton kritizálják" őket.

Egy kliens házaspár, Szilvi és Imre érkezett hozzám ezzel a panasszal, hogy folyton minden apróságon összekapnak, a komoly dolgokról nem is beszélve, amiből aztán hatalmas botrány keletkezik. (Biztos emlékeztek a "Szakíts, ha bírsz!" című filmre, amelyben a főszereplő pár (Jennifer Aniston és Vince Vaughn) folyton elbeszélnek egymás mellett, és az ebből származó konfliktusnak szakítás, majd különköltözés a vége).  

Mivel a nők és a férfiak egyébként is rengeteg dologban különböznek, nincs ez másképp a kommunikációban sem. Mi nők másképp fogalmazzuk meg a gondolatainkat, míg Ti férfiak, szintén másképp. A nők számára a jól működő párkapcsolatot az jellemzi, ha mindent meg tudnak beszélni, a férfiak számára a sok beszélgetés azt jelenti "nagy baj van, ha már beszélni kell".

Szilvi és Imre kapcsolatában is megfigyeltem, hogy egy probléma kapcsán, igencsak más-más értelmezés születik a férfi és a női agyban. Azaz teljesen elbeszélnek egymás mellett. Szilvi azt hiszi, Imit egyáltalán nem érdekli mit mond, vagy nem is figyel rá. Imre pedig néz, mint hal a szatyorban, és nem érti, miért mondja azt a társa, hogy ő nem is figyel. Ezért aztán egy bolhából is elefánt születik, és megkezdődnek a véget nem érő viták. 

Az újabb konfliktus kirobbantója a Valentin-napi beszélgetés volt. Szilvi egész nap az estét várta, végre beszélgethetnek (IS) egy jót, aznap dolgozott, és munka után sietett is haza. Imre romantikus vacsorával készült, hogy boldoggá tegye kedvesét. Szépen megterített, alkalomhoz illően felöltözött, virágot is vett. Majd a meghitt estebéd elköltése után, Szilvi nem a szokásos, "mi újság, mi történt veled egész nap? Semmi különös" párbeszédre vágyott, hanem egy barátnőjéről szeretett volna beszélgetni, akivel valamiért megváltozott a kapcsolatuk, és őt ez elég rosszul érinti.

Szilvi arra számított, hogy Imi empatikus lesz, és majd megvigasztalja, megérti őt. Ehelyett Imre kioktatta, hogy szerinte mit kellene tennie, hogyan oldja meg, és elbagatelizálta, hogy ez nem is olyan komoly, mint amilyennek látszik. Szilvi ezen teljesen kiakadt, és azzal "vádolta" Imrét, hogy nem figyel rá, és nem is érdekli, amit mond. Úgy érzi, a férje teljesen hülyének nézi, és kétségbe vonja értelmi képességeit a probléma mélységét illetően.

Imre úgy gondolta, hogy ő segítő szándékkal fordult Szilvi felé, és a feleségének tanácsra van szüksége, hogy meg tudja oldani ezt a problémát. Szilvi igyekszik még jobban kitárulkozni, hátha akkor valódi megértést kap Imrétől. Erre a férfi további tanácsokkal bombázza, amitől a nő végképp összeomlik, és veszekedni kezd. A rendszeres vérre menő viták miatt, már egyre jobban eltávolodnak egymástól, és nincs kedvük egymáshoz szólni sem. Valahányszor beszélgetni próbálnak, mindig ez a vége. 

Hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani?

1. lépésként Imre gondoljon bele, milyen érzései lehetnek Szilvinek? Próbálja meg beleképzelni magát a társa helyébe, és megfogalmazni, visszacsatolást kérni, ő mit érez? A Szilvi oldaláról is igen fontos a bizalom, ha Imre azt mondja: "Én figyelek!", akkor hidd el, hogy tényleg figyel! 

2. Ilyen helyzetekben segít, ha Szilvi megbeszéli Imivel, hogy mit vár tőle? Tanácsot adjon, megértést nyújtson, csak hallgassa meg, mert ki akarja sírni magát a vállán...? Kiemleten fontos az őszinte, nyílt kommunikáció. 

3. Imre kérdezzen vissza, Szilvi hogyan értette, amit mondott. Lehet az Imi értelmezésében teljesen más jelentést hordoz egy-egy fogalom. Tisztázza, jól értette-e az elhangzottakat, ezzel a félreértések nagy része elkerülhető. 

4. A férfiak automatikus válaszreakciója egy probléma felmerülése esetén, hogy tanácsot kezdenek el osztogatni. Ők így fejezik ki azt, hogy figyelnek. Mi nők pedig érzelmi síkon működünk. Nagyon fontos, hogy véleményünket asszertív módon fejezzük ki a másik felé, nem minősítve, nem vádolva őt. Foglaljuk bele saját érzéseinket is, belőlünk mit váltanak ki a hallott információk. 

5. Az asszertív kommunikáció egyik alappilére, hogy jogunk van nemet mondani is egy kérésre bűntudat nélkül. Természetesen ezt úgy megfogalmazva, hogy közben nem sértjük meg a másik személyét. "Neked mindig van valami bajod! Én most nem érek rá erre, még le kell szednem az asztalt." - "Köszönöm, hogy megtisztelsz a bizalmaddal, kérlek várd meg míg leszedem az asztalt, utána szívesen leülök és megbeszéljük." 

Ahhoz, hogy jólérezzük  magunkat a párkapcsolatban, elengedhetetlen a másik fél autonómiájának tiszteletben tartása. Ez több tanácsadói szemléletmódnak is központi eleme. Thomas Gordon amerikai pszichológus szerint ennek az autonómiának a megsértésével csúsznak félre az interakciók, és járulnak hozzá a kommunikáció sikertelenségéhez. A kéretlen tanácsok, utasítások miatt a másik fél úgy érzi alárendelt szerepben van, és hatalmat gyakorolnak rajta. Az ezt követő kritizálás és vádaskodás pedig egy védekezési folymatot indít be, mert úgy érzi, hogy az ő személyiségével és viselkedésével baj van. Ez növeli a benne lévő szégyenérzetet, mivel így is felsülés számára, hogy segítséget kell kérnie a problémamegoldásban. 

Ha sikerül kicsit lelassítanunk, és átgondolni kommunikációs stílusunkat, erősíthetjük kapcsolatunk minőségét, és megelőzhetjük a párkapcsolati konfliktusok nagy részét. 

Fotó: Szakíts, ha bírsz! (2006)