Életünket két dolog irányítja. Az egyik a félelem, a másik a vágy. Aki birtokol, az fél. Párkapcsolatban pedig a legnagyobb félelmed az, hogy valaki más megszerzi azt, ami a Tiéd. Elveszíted azt, ami a legfontosabb számodra, amit birtokolni akarsz, az örömöd forrását, a Társadat.

Gyakran fullad kudarcba az a harc, miközben a másik kizárólagos szerelméért küzdesz, próbálod megtartani saját és a másik szabadságát is. 

Egy harmonikus kapcsolatban nincs helye sem a féltékenységnek, sem a birtoklási vágynak. Bár bevallottan mindkét fél, a nők is és a férfiak is egy bizonyos szintig imádják, ha birtokolni akarják őket. Ettől valahogy fontosabbnak érzik magukat. Gyakran mondjuk, vagy halljuk is, hogy:

 „Enyém vagy, Tiéd vagyok!”

De azért ne felejtsük el, hogy a szeretett személy, akivel párkapcsolatban élsz, az nem a tulajdonod, és nem is a házi kedvenced, nem a táskád, a farmerod, vagy a telefonod.

A birtoklási vágy és a féltékenység kéz a kézben járnak. Aki féltékeny az nem bízik saját magában, hogy szerethető úgy, ahogy van, és nem is szereti magát. Ha pedig nem szereted magad, akkor olyan embert keresel, akire tudsz támaszkodni.

A birtoklási vágy klasszikus jelei közé tartozik, ha a párod elolvassa az üzeneteidet, belenéz a telefonodba, hisztizik és kiakad, ha nem vele töltöd minden idődet, számon kér, hol vagy, kivel vagy, mikor mit csinálsz… Súlyosabb esetben már ő szabja meg ezeket, és azt is, mit vehetsz fel. Minél rövidebb pórázon szeretne tartani, és legszívesebben vitrinbe zárna. Az ügyesebb manipulátorok úgy irányítják a dolgokat, hogy elhidd, nélküle semmit sem érsz, egy senki vagy, és senki másnak nem kellesz többet az életben.

A féltékenységben benne van a félelem. Valójában az fél, aki birtokolni akar. De paradox módon a féltékeny társ gerjeszt félelmet a másikban, így tartva fenn azt a függőséget, amivel manipulálni tudja a társát, miközben ő érzi magát áldozatnak. 

Mondok egy példát. Tegyük fel, van egy párod, aki féltékeny. Történt már ilyesmi szinte minden párkapcsolatban.

Nem a magas C-ről kezdi általában, hanem először puhatolózik… nyomoz, jobban, mint Sherlock Holmes vagy az FBI. Attól függetlenül, hogy a féltékenysége reális, vagy sem, jön a szép beszéd, majd a kiabálás, veszekedés ÉS az érzelmi zsarolás! Amivel igyekszik megfélemlíteni téged, hogy mi lesz, ha Őt elveszíted! Megy az egymás köpködése, és ő még jobban elhiteti veled, bele veri a fejedbe (akár fizikailag is), hogy te senki másnak nem leszel jó, csak neki, és különben is, örülj, hogy veled van, és elviseli a hülyeségeid – itt lép be, mint áldozat. Úgy ássa alá az önbizalmadat, hogy észre sem veszed. Közben minden eszközt bevet, hogy minél jobban kontroll alatt tudjon tartani téged… csábít, hízeleg, fenyeget, megvásárol testileg – lelkileg – érzelmileg - anyagilag. Így tartja fenn, és erősíti a függő állapotot. Olyan helyzeteket teremt, amelyektől úgy érzed, hogy ő már nélkülözhetetlen a számodra. Emiatt komoly függőségbe kerülsz vele, és te magad is elhiszed, hogy valóban értéktelen vagy. Támasznak érzed őt.

Minél kiszolgáltatottabbá válsz, a másik annál jobban akar zsarnoki módon magához láncolni, benned bűntudatot keltve. A lelkiismeret-furdalás miatt még jobban ragaszkodsz hozzá, hogy kielégítsd erkölcsi igényét, amivel ő föléd helyeződik.

Valamelyest izgató is ez a hatalmi harc, a dominancia. Fenntartja a szenvedélyt, miután megvolt a szenvedés. Az erősebb - birtokló a szerelmi együttlétek alatt is kifejezésre juttatja domináns mivoltát. Ez megnyilvánulhat domináns – önként alávetett formában (A szürke ötven árnyalata), vagy valamely fétisben, parafíliákban, illetve épp ellenkezőleg, a hatalmi egyensúly kiegyensúlyozása érdekében a birtokolt veszi át az irányítást a szexben. Az uralkodási vágy fitogtatása minden esetben az ember saját gyengesége. Egészséges kapcsolatban már kialakult a stabil hatalmi egyensúly, nincs kikényszerített szerelem.

A kapcsolat elveszíti teljes autonóm mivoltát, kényszerítővé válik. Amennyiben nem vagy hajlandó behódolni, akár a szerelem végét is jelentheti.

A fent említett példa mindkét fél gyengeség érzésének válasza a függőségi viszony fenntartására. Gyakran összekapcsolható egyéb függőséggel, mint dohányzás, alkohol, játékszenvedély, étkezési zavar...

A valóság az, hogy a birtokló fél annyira, hogy nem tud megtartani Téged! Az állandó bizalmatlansága az ő saját magába vetett hitét ingatja meg. Az önbizalomhiány, a bizonytalanság, a gyanakvás csak még jobban elgyengíti, és erősíti benne a birtoklási vágyat. Nem szereti saját magát annyira (sem), hogy elhiggye, elég jó és szerethető, ezért olyan valakit keres, akire támaszkodhat. Ezt a támaszkodást (végre van mellettem valaki) viszont a belső bizonytalanságából eredően csak a társa megfélemlítésével tudja elérni.

A háttérben gyermekkori sérülés is állhat, mely szerint a szülőtől függő gyermek fél, folyamatosan retteg attól, hogy elveszíti a szülő – az anya szeretetét, igyekszik elég jó lenni, és a kedvükben járni, nehogy elveszítse ezt a szeretetet. Ez a ragaszkodás és kötődési minta a meghatározója a későbbi, felnőttkori párkapcsolatban való viselkedésnek.

A féltékenység és a birtoklási vágy leküzdéséhez megfelelő érzelmi intelligencia szükséges. Ennek alapjait gyerekkorban a szülőkkel való egészséges viszonyból szerezhettünk meg. Például, ha gyerekkorban azt láttad, hogy a szülők a kisebb-nagyobb problémákra veszekedéssel reagáltak – anyu kiabált és hisztizett, apu pedig dühösen elviharzott, akkor nagy valószínűséggel, a hasonló szituációkat te sem fogod tudni megfelelő önismeret nélkül kezelni. Tehát ugyanezt a szülői konfliktuskezelési modellt követed.

Ahhoz, hogy ne akard birtokolni a társadat, elengedhetetlen a megfelelő önismeret, és a belső béke megteremtése, önmagunk elfogadása.

Hisz ki más tudna minket elfogadni, ha mi saját magunkat sem tudjuk?! Nem attól leszel fontos és több, amitől a másik kevesebb és értéktelenebb. Hanem attól, ha elég jól ismered magad ahhoz, hogy a különböző szituációkban a legmegfelelőbb módon reagálj.

A féltékenységi jelenetekben vagy utána, érdemes magadnak feltenni a kérdést, hogy miért viselkedsz most így, honnan jön ez az érzés, hogyan jutottál idáig, és mit tehetnél annak érdekében, hogy ez megszűnjön? Mitől érzed vagy nem érzed magad fontosnak?

A párkapcsolat legfőbb alapjai az őszinte, nyílt, erőszakmentes kommunikáció, egymás és saját magad tisztelete és a bizalom. Szuverén jogunk megtartása.

Önmagadnak se hazudj! Nézz szembe a hibáiddal és vállald fel azokat. Nem könnyű, iszonyat kemény munka és eléggé fájdalmas. De ez van, ez a valóság, ez vagy Te, ez vagyok Én.  

Egymás meghallgatása, a közös célok meghatározása, a tiszta, érthető, mindkét fél számára azonos jelentéssel bíró, világos párbeszéd segít a hatalmi harcot leküzdeni, ezáltal a birtoklási vágyat és féltékenységet csökkenteni.

Miért akarsz birtokolni? Nem elég, ha csak szeretsz?