A társas magány fogalmát ma már egyre több, párkapcsolatban élő ember ismeri. A társas magány azt jelenti, hogy bár benne vagy egy kapcsolatban, együtt vagy valakivel, mégis egyedül, magányosnak érzed magad. Együtt éltek, de nem vagytok egymással. Főleg a nők panaszkodnak erről, a külső szemmel nem is látható problémáról, de nyilván mindkét fél szenvedhet benne. Ez hosszútávon eltávolodáshoz, majd a kapcsolatból való kilépéshez vezethet, tehát jobb mielőbb felismerni és megelőzni.

A társas magány kialakulása egy folyamat, nem egyik napról a másikra jön létre. Kialakulásában 5 fő tényező játszik szerepet:

• szeretethiány
• gyermekkorból hozott kötődési probléma
• visszahúzódás
• elfejlődés
• felhalmozott sérelmek

A társas magány egyfajta kényelmi pozíció is. Elég kényelmetlen ugyan, de valahol mégis kényelmes. A fel nem vállalt érzéseink miatt beburkolózunk a magányba, ami kényelmes biztonságot ad, ugyanakkor kivágyódunk belőle, mert valójában tudjuk, hogy nem helyes és személyiségromboló. A szeretethiány az egyik olyan lelki tényező, ami miatt készek vagyunk eltávolodni a másiktól. Ha nem kapjuk meg azt a minőségű és mennyiségű szeretetet, amire vágyunk, hajlamosak vagyunk a nyílt színű és őszinte kommunikáció helyett inkább megsértődni, vagy a másikra haragudni olyan dolog miatt, amiről esetleg fogalma sincs. Ahelyett, hogy elmondanánk, jeleznénk, hogy mire vágyunk, inkább az érzelmi felelősségvállalástól menekülve elfojtjuk érzéseinket és önkínzó magányba vonulunk.

A gyermekkorból hozott kötődési problémák szintén okozói a társas magánynak. Ha gyermekkorunk korai szakaszában nem volt megfelelő a családi kapcsolatunk, tehát nem adott biztonságot, gyakori volt a szidalmazás, megszégyenítés, több negatív élmény ért, amelyek által kiszolgáltatottá válhattunk vagy annak érezhettük magunkat, ezek torz minták kialakulásához vezetnek. Ha egy kapcsolatban társas magányban szenvedünk, újra élhetjük azokat az emlékeket, amelyek, mint információhordozók, új élmények formájában aktivizálják az akkori, veszélyesnek ítélt kapcsolati állapotot. Tehát mint az ilyet, jobb elkerülni, jobb nem kötődni, biztonságosabb a társas magány (mondván akár társadalmi elvárás alapján is, „mert azért valaki csak kell”), mint a teljes egyedüllét, vagy a jó kapcsolat. Ugyanis erre nincs minta, nem ebben szocializálódott a kapcsolódásra képtelen fél. Ez azt jelenti, hogy nem tanulta meg az érzelmeit felismerni, kifejezni, tudatosítani, nem fordultak felé empátiával vagy csak rendkívül csekély mértékben, ezért mindennemű érzelmi megnyilvánulást elutasít és hárít. Ettől függetlenül ugyanolyan igénye van - ha nem nagyobb – a párkapcsolatra.

A fenti okok is a visszahúzódással kapcsolatosak, de én most egy másik megvilágításba helyezem ezt. Abban az esetben is élhetünk társas magányban, ha szeretett társunknak van valakije. Ez most nem azt jelenti, hogy hirtelen kezdjünk el gyanakodni, Sherlock Holmes módon nyomozni társunk után, kutatni a telójában, és ok nélkül, szegény fejét leordítva megvádolni, hogy „TUDOM, HOGY MEGCSALSZ!” Bár hosszútávon egyik fél sem képes fenntartani a látszatot, és Oscar – díjas alakítással eljátszani, hogy otthon mindig minden rendben van. Éppen ezért korántsem biztos, hogy a megcsalt fél a visszahúzódó. A megcsalás sajátos velejárója, hogy eltávolodnak a párok egymástól. Bármelyik félnek is van vaj a füle mögött, a visszahúzódás egyértelműen, leplezetlenül látszik. Nem beszélget veled már hosszú-hosszú ideje, megváltozott a viselkedése, az öltözködése, az időbeosztása, több programot csinál nélküled, mint veled, és a szerelmi légyottok jelentős vagy teljes mértékben elmaradnak… Emellett számos más, nem felsorolt jele is lehet a hűtlenségnek. Tehát ha a megcsaló a visszahúzódó, akkor ennek valódi okai is mi vagyunk, azaz közösen a hitszegő féllel. A felszínt nézve pedig mindig a harmadik felet, a szeretőt okoljuk, aki iránt esetleg már mélyebb érzéseket táplál életünk párja, mint irántunk, így valójában érthető a visszahúzódása. Ezzel természetesen nem kap felmentést a megcsalásra, csupán megértést! Ha már fény derült a hűtlenségre, ajánlatos felkeresni egy párkapcsolati szakembert, aki segít megoldani a kialakult helyzetet.

Amennyiben a megcsalt fél a visszahúzódó, és a társas magány elszenvedője - hisz társa már előtte volt ebben az állapotban, és ő másféleképpen pótolta a hiányát - ennek oka a társa és a megcsalás által okozott sérülés. Sorozatos hűtlenség esetén a megcsaló fél egy idő után már nem érez bűntudatot a tettei miatt. Kopott lelkiismeretűvé válik, és nem is érti, a társa miért nem tudja ezt elfogadni?! A sérült félben ez komoly pszichés problémákat okoz. Többen a látszólagos, képzeletbeli biztonságérzet megtartása miatt is, inkább maradnak egy rossz kapcsolatban, mint hogy bátorságuk legyen kilépni belőle, felelősséget vállalni a döntésért, az életükért, és esélyt adni egy jobbra.

A társas magány következő oka az elfejlődés. Semmi baj nincs azzal, ha a szerelmednek teljesen más az érdeklődési köre, és olyan dolgokat csinál, amiket te nem szoktál, extrém sportok, vagy egyszerű horgászat. A probléma ott kezdődik, és innen indul el a társas magány folyamata, amikor az egyik fél egyáltalán nem, vagy nem őszinte érdeklődést mutat párja kedvelt dolgai iránt. Egy ideig közösen haladnak az élet rögös útján, aztán az egyik félnek „hirtelen” igénye támad önmegvalósítani, tanulni, fejlődni, önmagát (és társát) jobban megismerni, de ehhez a párjától támogatást nem kap, sőt! inkább elutasítást, vagy támadást. Az elfejlődő fél úgy érzi, gátolva van, akadályokba ütközik, szabadságában és döntéseiben korlátozzák. Ezért egyre jobban elhatárolódik, de benne marad a kapcsolatban. Aki lent van, úgy érzi „nem vagyok elég jó”, lenézést kap. Aki fent van, le akarják húzni. Így a párok vagy szétmennek, vagy mindketten élnek tovább társas magányban.

A tűrök némán, nem jó stratégia. A legjobb, amit tehetünk, a nyílt és őszinte beszéd arról, amit szeretnénk, amire vágyunk. Ezután próbáljuk meg lassan, apró, társunk számára is elfogadható módon, bevonni az általunk tanult dologba, tevékenységekbe, pl.: könyv olvasása, sportolás, önismereti előadások. Nem kell egyszerre mindennel lerohanni. Kis lépésekben haladjatok. Beszélj neki arról, ami ŐT érdekelheti (és nem téged!). A közös célkitűzések szintén támogatják az összetartást. A lényeg, hogy minél több programot csináljatok együtt, ami mindkét felet egyaránt érdekli. Mutass érdeklődést az ő dolgai iránt is, ne csak a saját fejlődésed érdekeljen. Ha ezt is közösen viszitek véghez, garantált a kapcsolat tartóssága, ugyanis a közös élmények megalapozzák a kapcsolatot és fenntartják a bizalmat.

A felhalmozott sérelmek miatt is kerülhet társas magányba valaki. Ha szavakkal, tettekkel, és mulasztásokkal megbántottad a társadat, és nem kértél tőle az ő számára elfogadható módon bocsánatot, az idő múlásával ez is eltávolodáshoz és társas magányban éléshez vezethet. Persze előfordul, hogy akarva - akaratlan megbántjuk a párunkat. A probléma ott van, ha egyáltalán nem érzel megbánást, lelkiismeret-furdalást miatta, azaz egy idő ez neked már természetessé és megszokottá válik. Neki viszont nem az! A folyamatos sértegetést, kritikát, bántást, nem lehet megszokni, csak elviselni, eltűrni, és eltávolodni attól, aki vádaskodik. Nem mindenkinek van lehetősége kilépni egy bántó kapcsolatból.

A megbántó fél sem volt mindig ilyen… Valamikor ő is rendes, egyenes ember volt. Volt belső tartása, stabilitása, voltak elvei. Vagy gyermekkori minta, trauma miatt vált ilyenné, vagy az élet így alakította, ő is sok bántást kapott, és mondják: „megedződött”. Egy ideig még önigazoló volt, távolságot tartott, volt lelkiismeret-furdalása a tettei miatt, ugyanakkor magát mentette, viselkedését próbálta tisztára mosni, és nyomasztotta a dolog. Majd ezen tetteit annyiszor elkövette, hogy kopott lelkiismeretűvé vált. Nem kér bocsánatot, nem is érti miért is kéne?! Megszokásból és megváltozott elvei alapján cselekszik. Egy idő után már önazonos lesz, és a módosult alapelveivel teljesen átlényegül. Ezért ő is eltávolodik, és társas magányba fordul.       

 A kezdet kezdete után a lángoló szerelem izzó parázzsá, vagy szürke hamuvá válik. Nem mindegy, hogy tovább tápláljuk a tüzet, vagy teljesen hagyjuk kihűlni. A szeretet lángja akkor tud tovább égni, ha mindkét félben megvan az igény és a nyitottság a másik személyisége iránt. Hasznos lehet a minőségi együtt töltött idő, az egymásra való odafigyelés, a szeretetünk kifejezése, mégha olykor nehezen is megy…Társunk örülni fog neki, hisz minden ember arra vágyik, hogy valaki szeresse, és ő is szeressen valakit. Ez a legjobb, amit tehetünk. Legyünk bátrak, merjünk beszélgetni a párunkkal, mondjuk el vágyainkat, vonjuk be álmainkba, terveinkbe, céljainkba… kérjünk tőle segítséget, ha kell, és a legfontosabb, hogy szeressük egymást.

Ha úgy érzed, a fentiek alapján magadra, vagy magatokra ismersz, keress bátran: párkapcsolatról másképp