Az ellaposodás, elhidegülés, a megszokás a párkapcsolatok halála. De valóban érdemes együtt maradni hosszú éveken egy egyhangú kapcsolatban, csak azért mert félünk az egyedülléttől? Cikkemet egy férfi kliensem ihlette, rajta keresztül mutatom be, milyen erős a megszokás és a mókuskerék csapdájában élni. 

40+ -os házaspár. A férfi, aki vérmes, a nő meg egy "vegetáriánus" fadarab... Ebből indultak a problémák immáron 20 éve ...De mint kiderült, ez csak a jéghegy csúcsa volt, ami elsüllyesztette a Titanicot, azaz a kapcsolatukat.

A férfi kliensem, akit nevezzünk Gézának, már többször próbált kilépni a kapcsolatból, megcsalások árán is, de a megszokás, a ragaszkodás mindig visszatartotta a végleges szakítástól. Visszahúzták az évek, a biztonságosnak vélt kapcsolat, a gyerekek, a felelősség a család iránt, és az otthoni komfortos már megszokott kényelem. Mivel Gézának több szeretői kapcsolata is volt az évek során, látszik, hogy nemcsak az asszony passzivitása volt a probléma, hanem ez sokkal mélyebben gyökerezik (szülői kapcsolódási minta). Kezdetben próbálta ezt a feleségével megbeszélni, akit hívjunk Nórának, de süket fülekre talált.

Teltek múltak az évek ebben a se veled se nélküled állapotban, Géza többször lebukott, de sem Nóra, sem pedig Géza nem tudtak kilépni a kapcsolatból. A megszokás, a gyávaság, a kényelem, a félelem az egyedülléttől, és az álbiztonság érzése mindkettejüknél erősebb volt, mint az ismeretlen újrakezdés. Összekötötték őket a napi rutinok, a bevásárlás, a gyerekek iskolába hordása, a hétvégi feladatfelosztás... Nincs a kapcsolatban romantika, intimitás, csak ezek állandó hiánya. Már ezt is megszokták. Megszokták egymás viselkedését, rigolyáit, illatát, cselekvéseit, főztjét, személyiségét, ismerik egymás reakcióját és minden rezdülését a másiknak... Géza szombatonként rendszerint a piacra ment, míg Nóra otthon takarított, a vasárnapok pedig általában a szülőknél teltek. Mivel igazából semmi nem tartja őket össze, mérhetetlen üresség, fásultság unalom, és fáradtság jellemzi őket. Se Gézának, se Nórának nincs kedve hazamenni már, hiába a közös otthon. Sokszor elbeszélnek egymás mellett, nem értik meg egymást...

A kapcsolatban sem az igények, sem a szükségletek nincsenek kielégítve egyik részről sem, és ezt egyik fél sem óhajtja. Normális kommunikáció helyett indulatos megnyilvánulások, odaszúrások, ismertebb nevén cseszegetések és veszekedések vannak. Amikor épp fegyverszünet van, akkor is inkább csak elviselik egymás társaságát, olyankor úgy érzik, "minden jó", azaz jól van ez így. A kapcsolatból hiányzik az intimitás, ölelés, puszik, kedvességek, szex,  jobbára csak egymás kerülgetése megy. Szeretet, tisztelet, egymás megbecsülése teljesen eltűntek a kapcsolatból. A köszönöm, a kérlek, a ne haragudj, bocsáss meg, szeretlek varázsszavakat felváltotta a hidegség, a közömbösség, a büntetés, és a sértegetés. 

A Nóra kommunikációja az elvárásokra korlátozódott a múltbeli sérelmek felhánytorgatása közepette, és lekezelő magatartással többnyire megmondja Gézának mit nem csinál jól, és mit nem tett meg a múltban. A feleség képtelen megbocsátani a férjének a kiderült megcsalásokat, és nem tud rajtuk túllépni. Ezt minden alkalommal a Géza fejéhez is vágja. A férj ebbe már beleunt, és nem akarja a Nóra örökös elégedetlenségét hallgatni, viszont változtatni képtelen, inkább beletörődik, és elhiteti magával, hogy úgysem lesz jobb, hisz a szeretőkkel sem működött (volna). Ez legalább biztos, mert itt van. Ugyan semerre sem tartanak, mindketten vegetálnak a kapcsolatban. Együtt vannak, mert úgy gondolják, még ez is jobb, mint egyedül.

A jelentős mértékben eltérő szexuális habitus csak még jobban fokozza a közöttük lévő feszültséget. Míg a férjnek  legalább heti szinten, vagy hetente többször, a feleségnek leginkább soha, csak olyan 2 havonta "gyorsan legyünk túl rajta" módjára van igénye hosszú évek óta a szexre. Géza ezt már egyre nehezebben tűri, szeretőt tartani már nem akar, és egyre jobban foglalkoztatja a dolog, hogy mégiscsak jobb lenne egyedül, mint az, ami most van. Higgadt párbeszédre ritkán kerül sor, amikor mégis, ilyenkor beismerik egymásnak, hogy már csak megszokásból vannak együtt, és félnek az egyedülléttől. Még mindig biztosabb számukra a megszokott rossz, mint a bizonytalan más, esetleg jobb párkapcsolati lehetőséggel.

Az idő előrehaladtával a két ember közötti különbségek bosszantóvá, idegesítővé válnak. Ami addig fel sem tűnt, most már rettentően zavaró, olyannyira, hogy már egymás látványa is dühöt vált ki a másikból. Egy darabig ezeket az indulatokat lenyelik a társak, majd a problémamegbeszélés helyett, jön a Mi bajod van?! Semmi! És ez a semmi csak további indulatokat, haragot, gyűlöletet gerjeszt a társ iránt. Ezek az eltérő apróságok jelentős súrlódási felületet képeznek a konfliktushoz. 

Sem közös programok, sem közös célok nincsenek, mindketten boldogtalanok. Nóra a bizalomvesztés miatt már képtelen újraépíteni a kapcsolatot, de mégis erősebb benne az egyedülléttől való félelem, mint a vágy arra, hogy esetleg boldog lehet valaki mással. Nóra úgy érzi már nem fog kelleni senkinek, de tenni nem akar azért, hogy boldog lehessen, inkább elfogadja ezt a helyzetet.

Gézának több szeretője is volt az évek alatt, de egyiket sem tudta olyan stabil, biztos alapokra helyezni, hogy ki merjen lépni a kapcsolatból. Általában ezek a kapcsolatok is megszokásba torkolltak, majd a Géza hazugságai miatt (hogy elhagyja Nórát) és a cselekvés hiánya miatt (mégsem lépett ki) vége szakadtak. 

Mi lehet a megoldás?

Érdemes átgondolni, mit jelent Neked a másik, és Te mit jelentesz neki...? Viszonozza-e az érzelmeidet, vagy csak vagytok egymás mellett, mint két lakótárs...? Átérzed-e az ő problémáit, vagy igazából nem is érdekel...? Fontos-e a véleménye, hogy vele beszéld meg a dolgokat? Építő hatással vagytok-e egymásra, tudtok-e egymás mellett fejlődni?

Természetes, hogy az évek múlásával ritkulnak a tartalmas beszélgetések, és nincs igazán közös téma. Mivel a kommunikációra való igény megvan, ennek a minősége változik, és vita formájában nyilvánul meg. Előkerülnek olyan irreális elvárások, amelyeknek nem biztos, hogy a másik meg tud felelni, és ez újabb vita alap. 

Az eltérő igények, szükségletek, illetve ezek a társ felé való kommunikációja szintén jelentős konfliktusforrás. 

A megszokás, elhidegülés legjobb ellenszere a nyílt, őszinte kommunikáció. Mondd el, mit szeretnél, mire vágysz, milyen terveid, gondolataid, érzéseid vannak... A társad nem gondolatolvasó, honnan tudja, hogy vágyakozol valamire, ha nem beszélsz neki róla? 

Amikor már ilyen szintű az elhidegülés, eltávolodás, mint Nóra és Géza esetében, azaz többszörös megcsalás van egy kapcsolatban, nincs közös érdeklődés, nincs kölcsönösség, őszinteség, akkor valóban a megoldás a különválás lehet. Sajnos nem minden párkapcsolat menthető. Van úgy, hogy jobb elengedni a társat, és nem gátolni sem magadat, sem őt a boldogságban, csupán az egyedülléttől való félelem miatt.

Ha valóban úgy döntesz, hogy ki akarsz lépni a kapcsolatból, akkor érdemes azt minél hamarabb megtenni, és egy őszinte beszélgetéssel lezárni. Tehát szedd össze a bátorságot, és lépj tovább. Ne ragadj bele egy olyan kapcsolatba, amelyben egyikőtök sem fejlődik, hanem csak bántjátok egymást. 

Ahhoz, hogy a jövőben olyan társat vonzzunk be aki valóban a számunkra megfelelő, először is ismerni kell önmagunkat. Ebben kérd szakember segítségét, aki segít helyreállítani az önbecsülésedet, fejleszteni a személyiségedet, és megfelelő önismeretet adni Neked egy jobb, boldog, kielégítő párkapcsolat eléréséhez.