Lényegében ez a kijelentés akkor üti fel a fejét, amikor a szakítás felmerül a kapcsolatban, de valamiért mégsem képesek elszakadni egymástól. Maga a leválás olyan, mint egy függő esetében az elvonókúra. Hasonló tüneteket is produkál, és valódi szenvedéssel jár. Óriási a visszaesés valószínűsége, mint a szenvedélybetegségeknél. Ahogy a személy hozzájut a droghoz, tehát szakítás után ismét kapcsolatot teremt a partnerével, szűnni kezd a fájdalom, és csökkennek az elvonási tünetek.

A folyamat a következő:

Sára és Péter 4,5 éve vannak kapcsolatban. Ez idő alatt többször szakítottak, viszont újra és újra összejöttek. De még soha sem sikerült véglegesen elszakadni  egymástól. Péter számára Sára olyan, mint a drog, szüksége van rá, nem bírja nélküle. Amit kap tőle, érzelmileg függővé válik. Emiatt a végtelenségig képes elviselni Sára szeszélyes és szélsőséges viselkedését. Ha nincs vele, rögtön elvonási tünetei vannak. Fájdalmasan hiányzik az érintése, a látványa, az illata... Minden! Sára örök menekülő. Minden konfliktust ezzel a stratégiával old meg (közelség-távolságtartás), ezért folyamatosan veszekednek, és csak igen kevés kiegyensúlyozott időszak van a kapcsolatukban. A sokadik viharos vita után Péter hirtelen felindulásból, forró fejjel, dühében úgy döntött, hogy véget vet ennek az egésznek, kész vége, nem bírja így tovább, igyekszik visszanyerni lelki egyensúlyát. 

Szokták mondani, hogy dühében sokszor tesz olyat az ember, amit később megbán. Itt is pontosan erről van szó. A düh akkora erőt ad, hogy Péter tudja kimondani, szakítsunk! Ekkor még úgy érzi jól döntött. A napi rutin eltereli a figyelmet a fájdalomról és az űrről, ami keletkezett benne, majd ezt az érzést felváltja a gyász.

Ahogy telik az idő, a gyász miatt Péter gyenge lesz, feljönnek a régi szép emlékek, az együtt töltött idő, míg a rossz dolgok, a bántások, veszekedések emlékei jelentősen megfakulnak. Péter kutyául érzi magát. Nyomorultnak, szerencsétlennek, szánalmasnak, elveszettnek, magányosnak.

A fájdalma már elviselhetetlen, az elvonási tünetek oly erősek, hogy beleőrül. Szenved, minden gondolatát Sára köti le, és egyre többet sündörög a telefon körül. Elkezd kételkedni magában és a döntésében. Mégsem volt vele olyan rossz, csak szeret engem, és mennyi mindent csináltunk együtt, ezt nem szabad csak úgy eldobni... Mi lenne, ha felhívnám, vagy csak küldenék neki egy üzenetet...? Talán láthatnám, és megnyugodnék, hogy jól van. Újra olyan lenne, mint régen. Egyre erősödik benne az érzés, hogy felhívja Sárát... Úgy gondolja még mindig jobb elviselni a veszekedések okozta sérülések miatti fájdalmat, mint ezt, amit a szakítás miatt érez most. Ezelőtt pont fordítva gondolta...

Ezek az ellentétes gondolatok depresszióhoz és kontrollvesztéshez vezetnek. Majd Péter egy adott pillanatban a telefon után nyúl és megnyomja a hívás gombot. Mint a drog (alkohol, játék, egyéb függőség) megvonásnál, amikor a személy újra hozzájut a szerhez. Tehát abban a pillanatban, ahogy ez megtörtént, a mérhetetlen fájdalom is elillan. Miközben tiltakozik a kapcsolat ellen és fél, hogy újra szakítani fognak, mélységesen vágyik is rá. Péter nagyon jól tudja, hogy a kapcsolatnak nincs boldog jövője, de mégis az érzelmi drogot választja. 

A függő kapcsolatokban a legnagyobb csapda, hogy a partner elvesztésétől való félelmet összekeverik a szerelemmel. A gyakori kontrollvesztés miatt a kapcsolat igazi hullámvasúttá változik. A drámai veszekedések és kibékülések teszik szenvedélyessé, ami miatt arra a téves következtetésre jutnak, hogy ez az igazi szerelem, mert olyan különleges.

Valójában a függő játszma teszi szenvedéstelivé és változtatja pokoli mennyországgá a kapcsolatot. A függő kapcsolatban az "érzelmeid intenzitása nem szerelmed erősségét mutatja, hanem a függőséged mértékét." (Stefanie Stahl)  Míg Sára folyton menekül, és azon dolgozik, hogy hol közel engedi magát Péterhez, hol távol igyekszik tartani magát tőle, addig Péter ettől a játszmától, és amit a közel engedés során kap Sárától, függővé válik. A negatív kondíció működik, mivel Péter teljesen képben van, mi történik, mégis újra és újra felveszi a kapcsolatot Sárával. Ettől a defektustól eltekintve, még ha óriási lehetőségek is rejlenének a kapcsolatban, sajnos az mégsem tud kibontakozni. 

A szerelmi illúzió varázsát csak úgy lehet megtörni, ha felismered a saját érzelmi függőségedet, és megpróbálsz rá úgy tekinteni, mint egy szer általi függőségre. Mindenek előtt a társad elvesztésétől való félelmedet szükséges elengedned, hogy ez az érzés ne uralkodjon rajtad tovább.

A függőséget önállóságra törekvéssel lehet legyőzni. Igyekezz az élet egyéb területein is független lenni, tehát, hogy újabb kontrollvesztés ne történjen, újból az ellenőrzésed alá kell vonni az életedet. Az érzelmi kielégülést nemcsak attól az egy partnertől kaphatod meg, hanem a barátaid, családtagok, és saját élmények, mint pl. a sport is hozzásegítenek az érzések begyűjtéséhez. Így kevesebb nyomás nehezedik a partneredre, és te is független tudsz lenni.

Ha úgy érzed, hogy a kapcsolatodnak van még bármi esélye a túlélésre, a továbbiakban csak úgy működhet, ha kevésbé ragaszkodsz hozzá. Amennyiben lezárni szeretnéd, teljes absztinenciára van szükség. Azaz megszakítasz vele minden kapcsolatot, és felvértezed magad "ellenanyagokkal", hogy az elvonási tünetek, a szenvedés, és a fájdalom elviselhetőbb legyen.  

Arról már többször írtam, hogy a párkapcsolatainknak a gyermekkorunk a meghatározói. A párkapcsolati függőségnek mély gyökere van, szintén az anyai viselkedésmintához köthető. Ha valóban meg szeretnéd oldani, hogy a következő kapcsolatodban ne legyen ilyen ismétlődés, kérj segítséget és bátran keress fel egy szakembert. 

Fotó: Cliffhanger